A 18. század második felében Kelet-Európában a női magánélet kiemelten a nyilvános diskurzusok középpontjába került: az erény és a bűn fogalma nemcsak erkölcsi, hanem hatalmi és társadalmi értelmezéseket is kapott. Előadásomban azt vizsgálom, hogy miként jelent meg a női szexualitás, vágy, hűség vagy éppen házasságtörés a nyilvános diskurzusokban, különös tekintettel II. (Nagy) Katalin és I. Pál udvari közegeire. Katalin uralkodásának idején a női test és a vágy politikai jelentést hordozott. A cárnő magánélete köré szőtt pletykák, kegyencválasztásai és szenvedélyei – igazságtartalmuktól függetlenül is – az „erkölcstelen, bűnös nő” archetípusává tették. A női erényesség és a testiséghez kapcsolódó bűnösség társadalmi konstrukcióként jelent meg, amely a hatalom legitimitásának építését vagy aláásását is szolgálhatta.
I. Pál uralkodása alatt e diskurzus átalakult. Házasságpolitikája és nőkhöz való viszonya révén a „rend” és a patriarchális kontroll helyreállítására törekedett – miközben maga is számos – a korszak normái szerint erkölcstelennek számító döntést hozott. Nem a történelmi igazság feltárására törekszem, hanem arra, hogyan konstruálódott a női magánélet a nyilvánosságban, és miként vált a szexualitás, a hűtlenség vagy éppen a női szeszély a politikai diskurzus tárgyává. A vizsgálat alapját képezik a témában folytatott kutatásaim, különös tekintettel a cári udvar körüli reprezentációkra, visszaemlékezésekre és korabeli levelezésekre.
