A Balassi Bálint és Rimay János vallásos verseit tartalmazó népszerű, a 17. század során közel félszáz kiadást megért antológia, az Istenes énekek az idők során számos átszerkesztésen esett keresztül. A Szenci Kertész Ábrahám nevéhez köthető új kiadáscsoport, az úgynevezett rendezett, másként szétválasztó típusú kiadványok nem csupán új versekkel bővültek. Bizonyos, főként lőcsei kiadású edíciókban egyes Rimay-énekek előtt hosszú prózai bevezetőket, összefoglalókat, úgynevezett hosszú argumentumokat találunk. Ezek a főként bűnbánatra hívó, nagyobb terjedelmű szövegek a kutatás szerint nagy valószínűséggel szerzőiek, magától Rimay Jánostól származnak. A szóban forgó argumentumoknak azonban közel húsz évvel az első rendezett kiadványt követően megjelenő kolozsvári edíciókban már nem akadunk a nyomára: itt rövid, verses summák állnak a művek előtt. Összesen 30 ilyen rövid, általában kétsoros éneket ismerünk.
Előadásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen megfontolásból cserélhették le a Rimay-versek előtt álló szerzői szövegeket a kiadványok összeállítói, vajon valóban csak helytakarékossági célokkal magyarázható-e a jelenség, vagy más okok is állhatnak a különös szerkesztői eljárás mögött. Bízom benne, hogy az itt kiválasztott szövegek elemzésének, kollációjának tanulságai átfogó képet nyújthatnak az Istenes énekek szöveghagyományának alakulásáról a 17. század második felében.
