A gyulafehérvári Batthyaneumban őrzött Ms.II.121 jelzetű 14. századi kódex egy possessorbejegyzés szerint a lőcsei Szent György kápolnához tartozott, biztosan használták tehát Magyarországon. A kéziratnak három katalógus (mint az előadásban bemutatom: hibás) bejegyzésétől eltekintve nincs szakirodalmi recepciója, holott a középkori (magyarországi) prédikációhasználat vizsgálatához igen fontos forrás. A kódex nagyrészt prédikációkat, illetve egy traktátust, Hugo Ripelin (c.1205–c.1270) Compendium theologicae veritatis (1268) című művét tartalmazza. A kézirat marginális bejegyzéseinek tanúsága szerint a kódexet legalább két kéz rendszeresen használta: feljegyezték, mikor hangoztak el a bennük található prédikációk, és jegyzeteket készítettek mind a sermókhoz, mind a traktátushoz.
A margójegyzetekben visszatérő elem a hét főbűn kérdése. A jegyzetelő kezek láthatóan alaposan elolvasták Hugo Ripelin teológiai összefoglalójának vonatkozó fejezeteit, és a prédikációkhoz írt kiegészítésekben is szívesen nyúltak főbűnök valamelyikéhez. Az előadásban elsősorban a főbűnöket tartalmazó margináliák vizsgálatán keresztül próbálom rekonstruálni, hogyan használhatták a jegyzetelő kezek a kódexet, illetve a prédikációkat, hogyan olvasták a traktátust, valamint felfedezhető-e kapcsolat a traktátus tartalma és a sermókiegészítések között.
