A kora újkori Magyar Királyság történetében az 1660-as évek korántsem tartoztak a nyugodt időszakok közé. Az 1650-es évek végén kezdődött erdélyi belháborút az 1663–1664-es Habsburg–oszmán háború követte, amely egy közel hatvan évig tartó békeidőszak végét jelentette a két birodalom között. Az 1664. augusztus 10-én aláírt vasvári béke és az azt övező Habsburg-békepolitika kivívta a magyar rendek ellenszenvét, amely a Wesselényi-féle összeesküvésként ismert politikai szervezkedésben csúcsosodott ki. Ebbe az eseménysorozatba keveredett bele előadásom „főhőse”, ákosházi Sárkány V. János, akit az 1670. évi nyílt felkelés leverése után felségárulással és – nem utolsó sorban – felesége meggyilkolásával vádoltak meg. Jelen kutatásom Sárkány V. János életének ezen szakaszát vizsgálja jogtörténeti, életrajzi és eseménytörténeti szempontból.
Előadásom első részében röviden ismertetem a történeti hátteret, különös tekintettel a Wesselényi-féle összeesküvésre. Ezt követően felvázolom Sárkány V. János életútját a tárgyalt eseményekig. Prezentációm legterjedelmesebb részében először bemutatom azokat a joggyakorlati sajátosságokat, amelyek jellemzik a vizsgált iratanyagot, majd bemutatom azokat a forrásokat, amelyek a Sárkány V. Jánossal szembeni, 1670-től 1673-ig tartó büntető peres eljárás alatt születtek. Kitérek mind a periratokra, mind pedig a személyes levelezésekre, kiemelve azokból érdekességeket. Eddigi kutatásaim összegzéseként végül felvázolom a további vizsgálati irányokat.
