Kutatásom témája a 18. századi debreceni bűncselekmények megismerése, különös tekintettel a boszorkánysággal kapcsolatos eljárásokra. Ezek csupán egy részét képezik a korabeli bűntetőpereknek, ezért a jelenséget a bűnözés társadalomtörténetének kontextusában vizsgálom, amely egy az 1960–70-es években a társadalomtörténetből kiváló új részterület, mely számos hasonló terület (jogtörténet, kriminológia, etc.) eredményeit felhasználva egy adott korszak bűnözését vizsgálja, különböző büntetőbíráskodáshoz kapcsolódó irattípusok segítségével.
A hazai történeti kriminológiai kutatási irányzatokon belül két módszertani lehetőség emelkedik ki jelentősen. A bűnügyi statisztikák tanulmányozását Hajdu Lajos kezdte meg az 1980-as években (1769–1779 közötti rabtabellák és perkivonatok), az ügyiratkutatásnak pedig legjelentősebb hazai képviselője M. Antalóczy Ildikó (Debrecen bűnesetei 1740–1749 között). Mivel az általam kutatott korszakban statisztikai források nem állnak rendelkezésre, így célom, hogy magam hozzak létre egy olyan statisztikai adathalmazt, melynek segítségével feltárhatóvá válik a korszak és az adott joghatóság bírósági gyakorlata és az esetleges atipikus jelenségek. Ugyanis bár egyes helyeken a boszorkányság a különleges bűncselekmények (crimen exceptum) közé tartozott, amely lehetővé tette a jogi eljárásokban alkalmazandó szabályok felrúgását, Magyarországon nem különítették el őket, így a többi büntetőüggyel együtt a világi bíróságok alá tartoztak. Ezenfelül fontosnak tartom kiemelni, hogy a boszorkányság a korszakban a tipikus női bűnök közé tartozott, így e két terület kutatását érdemesnek tartom ötvözni.
Előadásomban az általam használt módszertanra és a téma historiográfiájára helyezem a fő hangsúlyt. Illetve bemutatom a rendelkezésre álló forrásokat, a debreceni boszorkányperekről jelenleg ismert információkat, beleértve a más bűncselekményekkel való összefüggéseket, végül betekintést nyújtok kutatásom jelenlegi állásába, és ismertetem a további teendőket.
