A legtöbb esetben valamiféle erkölcsi tartalommal is átszőtt zsánerjelenetek közkedvelt témái az észak-európai művészet történetének, legyen szó mulatozó városi polgárokról vagy vidéki vásári jelenetekről. A 17. századból jól ismert moralizáló zsánerjelenetek erkölcsi intelmekkel átszőtt világa azonban nem hirtelen fejlemény volt, fokozatosan bontakozott ki egy hosszú művészeti, vallási és gazdasági folyamat eredményeként. Az új irányra már a 15. század végén is találhatunk elszórt példákat, a 16. század első felében pedig már jellegzetes „stílusjegyévé” válnak egyes alkotóknak ezek az új típusú táblaképek. Az előadás Jan Sanders van Hemessen németalföldi festő (1500–1566) bordélyjeleneteinek ikonográfiai vizsgálatán keresztül ad betekintés a moralizáló zsánerkép műfajának korai fejlődési szakaszába.
A zsánerképek fejlődése egy tágabb, a 16. századi gazdasági és kulturális fordulat része, melynek művészeti aspektusában a bibliai kerettörténetek egyre inkább feloldódtak, teret engedve a hétköznapi élet többé-kevésbé önálló képtémaként való megjelenésének. A középkori bibliai ábrázolások és víciumok hagyományára építve a moralizáló tartalom a 16. század első felében már világi környezetben is ábrázolásra került; ezt tanúsítják Hemessen az előadásban tárgyalt festményei is. A változás oka egyszerre köthető az Antwerpen gazdasági fellendülése következtében kialakuló szabad műtárgypiac megjelenéséhez, a protestantizmus puritán erkölcsfelfogásához és Rotterdami Erasmus tanításaihoz. Ez utóbbiak már a képzőművészeti megjelenítésük előtt is érvényesültek a kor kultúrájának más területein, például a lakosság körében népszerű moralitásjátékokban, melyek közismertté és közérthetővé tették a Hemessen által vizuálisan ábrázolt erkölcsi döntés pillanatát.
Az előadás Hemessen festményeinek esettanulmányával mutatja be azt az átmenetet, amely a középkori képi tradíciótól a 17. századi, kifejezetten piaci és megrendelői igényekhez igazodó moralizáló zsánerfestészetig vezetett.
