A Hortulus Animae először 1483-ban jelent meg. Valójában egy gyűjtőszó egy nyomtatott imádságoskönyvre, melynek változó kiadásai tartalmilag szignifikánsan eltérnek, s ezen a Magyarországi késő középkori irodalom több latin eredetijét is tartalmazták. Jelenlegi megállapításaink szerint, a Hortulus Animae, nyomtatott könyv mivoltának ellenére több kéziratos kódex másolásakor használták másolópéldányként, többek között a Szent Brigitta-imafüzér is a Hortulus Animae lapjain érkezett Magyarországra.
Kifejezetten érdekes számunkra a Nagyvázsonyban használt kiadása a Hortulus Animaenek, melyhez nincs hozzáférésünk, mely azonban nem csak a Brigitta-imádságok, hanem más szövegek esetében is a Festetich- és a Czechy-kódex forrásanyagául szolgált. Ez többek között azért izgalmas, mert a Hortulus Animae a devotio moderna erős példájaként, humanista beállítottságú imádságoskönyvnek szokták nevezni, tartalma ugyanis Kempis Tamás, Szent Bonaventura és Szent Brigitta munkásságát jelentette meg egy helyen.
A jelenlegi kutatás a Hortulus Animae 15. század végén, és a 16. század elején nyomott változatait veti össze azokkal a szövegekkel, melyeket lehetséges, hogy Magyarországon egy ilyen Hortulus Animaeből másoltak. Az is nagyon izgalmas viszont, hogy mit nem emeltek át a másolók a kódexeikbe. A kutatás megpróbál fényt deríteni arra, hogy mely szövegek feleltek meg, s melyek nem feleltek meg annak az erkölcsnek és lelkiségnek, amely a Szent Brigitta-imafüzér széles körű elterjedéséhez vezetett.
