Előadásom célja Moderata Fonte (1555–1592) velencei írónő munkásságának feltárása és új szempontú értelmezése az érzelemtörténet módszertani keretein belül. Bár Fonte a 16. századi itáliai irodalom egyik figyelemre méltó női hangja, szövegei a nemzetközi és magyar kutatásban is kevéssé állnak a figyelem középpontjában.
A kutatásom fő kérdése, hogy Moderata Fonte (műveiben miként jelennek meg az érzelmek mint retorikai, társadalmi és etikai jelenségek, és hogyan kapcsolódnak ezek a korabeli női tapasztalatokhoz (mint a házasság vagy a női szolidaritás) illetve etikai előírásokhoz. A vizsgálat során külön figyelmet kap az, hogy Fonte érzelemábrázolása miben tér el a kortárs férfi szerzőkétől, és milyen módon járul hozzá a reneszánsz női önreprezentáció és közösségi élmény kifejezéséhez.
Módszertanilag a kutatás az érzelemtörténet interdiszciplináris irányzatát követi, amely az érzelmeket nem pusztán egyéni belső állapotként, hanem kulturálisan meghatározott, közösségileg formált és történetileg változó jelenségként értelmezi. Ez az irányzat lehetővé teszi, hogy az irodalmi elemzést tágabb társadalmi és kulturális kontextusban helyezzem el. A szövegek retorikai eszközeinek feltárása mellett arra is törekszem, hogy azonosítsam, milyen normák és elvárások szabályozták az érzelmek kifejezését a kora újkori Velencében. Ennek érdekében a forrásaim között Moderata Fonte fő művei – a Tredici canti del Floridoro illetve az Il merito delle donne – mellett a korabeli traktátusok is szerepelnek (például Baldassare Castiglione vagy Torquato Accetto írásai), amelyek kontextust adnak az akkori érzelemfelfogásának és erkölcsi előírásoknak.
