Előadásomban a szerelem erkölcsi megítélését és annak megjelenítési formáit szeretném bemutatni a régi magyar irodalom néhány szövegében, a históriás énekekből és Balassi verseiből válogatva. Alapfelvetésem az, hogy egyes szerelmi tematikájú históriák és lírai versek érzékelhetővé teszik a szerelemes tematika és a szerelmet elítélő közerkölcs közötti feszültséget. A széphistóriákban ezt sokszor sablonszerű moralizálás oldja fel, ez látható például a Paris és Görög Ilona históriája és az Eurialus és Lucretia históriája esetében is, ahol a téma magyarázata az elkerülendő bűnös viselkedés veszélyeinek bemutatása. Árnyaltabb hozzáállás olvasható ki a Leucippe és Clitophon históriája és az Effectus amoris című szövegekből; előbbi szerelemmel kapcsolatos erényeket sorakoztat fel, utóbbi, bár nem egészen mellőzi a moralizálást, kiáll a szerelemből való házasságkötés mellett. Érdekes még a téma szempontjából a bibliai históriák közül a Dávid és Uriás históriája, mely használja a világi históriákból ismert szerelmi szókincset, fordulatokat. A Telemon király históriája egy-egy szinte filozófiai jellegű gondolatot is megfogalmaz a szerelemmel kapcsolatban.
Balassi Bálint költészetében hangsúlyosan megjelenik a vallásosság és a szerelem morális szembekerülésének problémája, az előbbieknél személyesebb és összetettebb nézőpontból. Néhol ki lehet olvasni akár ennek a feszültségnek a feloldását, a két érték összhangba hozásának a kísérletét is. Míg például a 33. vers az ifjúság vétkei miatt érzett bűntudatot juttatja kifejeződésre, az azt követő 34.-ből már egy teljesen megváltozott vélekedést lehet kiolvasni. A ciklushatárt is képező versek összehasonlítása során jól érzékelhető a vívódás és bizonytalanság, s a törekvés a belső konfliktus megoldására. A Szentlélekhez szóló versből egy egészen személyes házasságideológia sejlik ki, melynek elsődleges célja a szerelem legitimizálása, s az ebben való megnyugvás lehet.
