Előadásomban a középkor és a kora újkor megbélyegzett zsidó nőalakjait mutatom be. A tudományos munkákban, valamint a vallásos művekben sokszor visszanyúltak a bűnös nő toposzához, és többnyire a zsidó nőkkel azonosították őket.
Luther Márton viszonya a zsidósághoz változó volt. Szerinte a zsidók mindig próbálták a keresztényeket elcsábítani hamis tanítással és hazugsággal. Ezeket a gondolatokat részletesen a Von den Juden und ihren Lügen című könyvében fejtette ki. A bűnös zsidó nő toposzát évszázadok óta használják, bibliai személyekkel azonosítják őket. Éva mellett megjelenik Delila, valamint Salome is, akiket a becstelen, szégyentelen, valamint erkölcstelen jelzőkkel ruháztak fel, ezzel megalapozva a zsidó nők elleni előítéletet a társadalomban. Johann Andreas Eisenmenger a Bibliát, a Talmudot, zsidó szerzők műveit, valamint kikeresztelkedett zsidó tudósok és írók munkáit használta fel az Entdecktes Judenthum című tudományos munkájához. Több, mint ezer oldalon keresztül sorolja fel a saját hipotézisét arról, hogy miért és hogyan rontják meg a társadalmat a zsidók. Ebben a műben több részt is a nőknek szentel, akik Lilith-tel játszanak össze. Ez a gonoszság anyáról a gyermekeire száll, azaz a nők adják tovább az utódaiknak a bűnt. Munkája révén széles körben elismertségre tett szert, amelynek köszönhetően Eisenmengert kinevezték a Heidelbergi Egyetemen a keleti nyelvek professzorává. E két mű megalapozta a maga korában az antijudaista és antiszemita irodalom forrásait, mivel sokan hitelesnek tartották azokat, és a mai napig tetten érhető befolyásuk a forrásfeldolgozások miatt.
Végezetül pedig kitérek a bűnös nő társadalomban megjelenő formáira, mivel az írott munkák nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogyan alakult a kapcsolat a keresztény és zsidó közösségek között.
