Előadásomban Gyöngyösi István Csalárd Cupido című költeményét vizsgálom az erények és bűnök allegorikus ábrázolásának összefüggésében. A mű központi vadászatleírása a test–világ–ördög hármasságán keresztül mutatja be a szenvedélyekkel való küzdelmet, s ezzel a keresztény erények győzelmét állítja szembe a bűnök kísértéseivel. Valószínű, hogy Gyöngyösi forrásai között Ovidius Metamorphosese mellett jelentős szerepet játszottak a kora újkori allegorikus kommentárok, amelyek a pogány mítoszokat erkölcsi példázatként is olvasták. Ezek a kommentárok segítették az antik hagyomány átértelmezését, és lehetővé tették, hogy a költő a mitológiai történeteket saját erkölcsi és vallási rendszerébe illessze.
Különösen figyelemre méltó Tereus, Progne és Philomela történetének Gyöngyösi-féle változata, amelyben Itys fácánná változik. Ez a mozzanat hiányzik Ovidiusnál, ám szerepel például Natale Conti Mythologiae-jában, amely a 16–17. század egyik legfontosabb mitológiai kézikönyve volt. A párhuzamok alapján valószínűsíthető, hogy Gyöngyösi ismerte és használta Conti művét, amely a 17. századi magyarországi protestáns és katolikus kollégiumi könyvtárakban egyaránt széles körben elérhető volt. Az elemzés így Gyöngyösit nemcsak Ovidius követőjeként mutatja be, hanem a reneszánsz mitográfiai és keresztény allegorikus hagyomány folytatójaként is. A Csalárd Cupido tehát egyszerre idézi fel az antik irodalmi mintákat és helyezi őket új, keresztény-erkölcsi értelmezési keretbe.
