Hogyan jelenik meg a régiség egy XX. századi magyar színésznő életművében? Milyen alapvető probléma merülhet fel először a kutató számára ennek vizsgálata kapcsán? Mennyire tekinthető határvonalnak az időbeliség és mennyire inkább strukturális szempontok mentén érdemes vizsgálni a régiség különböző megjelenési aspektusait Ruttkai Éva kapcsán? Miért fontos a történelmi személyiség, mint erény tematikáját vizsgálni a színésznővel kapcsolatban? Ilyen kérdések mentén szerveződik előadásom, amely kutatásaim eddigi eredményeit ismerteti. Disszertációm Ruttkai Éva életművét vizsgálja. A kutatás elsősorban színház- társadalom- és művelődéstörténeti szempontok segítségével történik, azzal a céllal, hogy bizonyítsa a dolgozat legfőbb tézisét, amely a következő. Megállapításom szerint Ruttkai Éva életműve és profilja meghaladja a Kádár-korszak kultúrpolitikai konvencióit és szocialista realista nőképét, egyrészt a polgári stílus és kultúra gyakorlatainak sajátos, „gulyáskommunista” lehetőségei, másrészt a történelmi narratívák és a régiség megjelenésével.
Munkám jelentős része a történelmi erények színház- és társadalomtörténeti kérdéseivel, valamint a régiség percepcióját alkalmazó előadások vizsgálatával foglalkozik. Ez a két tendencia új kutatási irányokat eredményezhet a Ruttkai Éva-életművet tekintve. Fontos megjegyezni, hogy nem nyithatunk diskurzust hivatalos magyar nyelvű színházi kultúráról a felvilágosodás és nyelvújítás előtt, a magyar nyelvű régiség éppen ezért későbbi időszakok és tematikák eredményeiként jelenik meg a színésznő életművében. Az előadás a történelmi személyiséget, mint erény próbálja vizsgálni, egyrészt a lovagi eszmény és a reneszánsz hagyományának (Lope de Vega: Donna Juana, Shakespeare-adaptációk), valamint a régiséggel kapcsolatos történelmi személyiség, mint erény (Illyés Gyula: Tiszták, Kárpáthy Gyula: Zrínyi, Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága, Ferdinand Bruckner: Angliai Erzsébet, G.B. Shaw: Szent Johanna) nyomán.
