A 16. századi Anglia anyagi kultúrájának és az uralkodók gyűjtőtevékenységének vizsgálatánál az udvari leltárjegyzékek jelentik az egyik meghatározó forrástípust. Ezek az összeírások nem kizárólagosan gazdasági szempontból relevánsak, hanem árulkodnak a kora újkori ember tárgyakhoz való viszonyáról és az angol társadalom vizuális kultúrájáról is. A jegyzékekben szereplő festmények nem csupán az uralkodói reprezentáció vizuális eszközeiként szolgáltak, hanem a királyság társadalmi feszültségeit, politikai atmoszféráját és vallási életét is visszatükrözték. Ily módon ezek az alkotások nevelő és normaközvetítő funkcióval is bírtak, hozzájárulva a korszak értékrendjének és ideológiai kereteinek formálásához.
Az előadás a VIII. Henrik halála után, 1547-ben készült teljes leltár festményeinek az erényességhez és a bűnhődéshez kapcsolódó képi motívumait vizsgálja, amelyek nemcsak a társadalmi fegyelmezés vagy a bűnhődéstől való elrettentés eszközeiként jelennek meg, hanem az uralkodó tetteinek igazolásában is hatalmas szerepet kaptak. A normák követése és a bűnök elkerülésének hangsúlyozása még nagyobb jelentőséghez jutott az uralkodói udvarban az anglikán reformációt követően, hiszen a Rómával való szakítás önmagában az egyik legnagyobb bűn volt. A festmények így az uralkodói propaganda egy olyan aspektusáról számolnak be, amelyek a normakövető és a bűnt elkerülő viselkedést hangsúlyozzák, s nem elsősorban alattvalóik, hanem a nemzetközi politika számára.
A témában korábban végzett kutatások hiányosságaira reflektálva a vizsgálatom feltárja a festmények normákhoz és bűnhődéshez kapcsolható motívumait, kihangsúlyozza azok mondanivalójának összefüggéseit az uralkodói politika céljaival, továbbá azonosítja a történetek uralkodói propagandában és az angol társadalomban betöltött szerepét.
