Előadásomban annak járok utána, hogy hogyan kapcsolódik össze a zsidó-keresztény hagyományban a női vérzésről (a menstruációról és a gyermekágyi vérzésről) alkotott kép a tisztátalansággal, és a tisztátalanság hogyan lett a bűn következményeként, a bűnnel egyenlőként értelmezve. Hogyan alakult ki a rituális tisztaság és tisztátalanság fogalompárja, és ez hogyan hozta magával az elkülönítés, kizárás, majd a befogadás rítusait. Hogyan jött létre a női vérzéssel kapcsolatos hiedelemrendszer és taburendszer, a bűnre alapozva. Milyen nyelvi eszköztár alakult ki a női vérzésre.
A Bibliában az Ószövetségben (Mózes 3. könyvében) találhatunk pontosan megfogalmazott törvényeket a „női tisztátalanságról”, az Újszövetség nem említi a női vérzést. A középkori hagyomány a menstruációt, a vele járó fájdalmat és kényelmetlenséget, a tisztátalansági képzetet ugyanúgy Éva bűnbeesése miatti következménynek tartotta, mint a szülési fájdalmakat. A gyermekágyi vérzést pedig hatványozottan.
A testen belüli vér életet, egészséget, erőt jelentett, a testen kívüli vér viszont rosszat, sérülést, halált. A menstruációs vért, mint mérget, gyógyszerként is alkalmazták.
A keresztény egyház történetében jól nyomon követhetők a női tisztátalanságról, Éva bűnének az örökléséről szóló tanítások, valamint a Mária-kultusz kialakulása is, aki mentes volt ettől a bűntől. A zsidó és a keresztény vallási hagyományokban is elkülönítés, bizonyos tevékenységek végzésétől, nemi érintkezéstől való szigorú tiltás várt a menstruáló vagy szülés után vérző nőre, melynek elmúltát megtisztuló ceremónia követte. A vérzés vagy annak nem-léte határozta meg a női életszakaszok közötti határvonalakat: az első menstruáció megjelenésekor beavató szertartást végeztek, a menstruáció elmaradása, a változókor pedig újra felszabadulást hozott a tisztátalanság alól, amely kiváltságos helyet adott a nőknek: már nem jelentett veszélyt rájuk a vér mérgező ereje, érintkezhettek vele, közvetítő szerepet tölthettek be (pl. bábák lettek).
A menstruációt egészen a 19. századig a női test romlott anyagoktól való megtisztulásának tartották, amely gyengeségi állapotot hozott a nők számára minden hónapban, és testi-lelki beszámíthatatlanságot.
Előadásom célja, hogy bemutassam, hogy a középkorban a teológia és orvostudomány hogyan kapcsolódott össze és erősítette egymást a népi hiedelemrendszerekkel, ha a nők testének működését akarták megérteni.
