A modern kori történetírásban az 1000. év félelmeivel, világvégevárásával kapcsolatos viták arra a konklúzióra jutottak, hogy nem mutatható ki egy általános, mindent elsöprő félelem az első ezredforduló környékén a nyugati világban. Az apokaliptikus elvárások elsősorban a szerzetesek és a művelt emberek „kiváltságai” voltak. Az apokaliptikus középkori irodalom egyik meghatározó munkája Adso Dervensis 950 körül keletkezett De ortu et tempore Antichristi című írása. A bencés szerzetes ebben ismerteti az eljövendő Antikrisztus jellemvonásait, valamint az utolsó időkkel kapcsolatban nyújt tájékoztatást. Jelentősége abban áll, hogy nem írásmagyarázatot ad, hanem hagiográfiai jegyekkel ötvözve, elbeszélő formában íródott. Címzettje Gerberga királyné, IV. (Tengerentúli) Lajos nyugati frank uralkodó felesége. Adso munkája során bőségesen merített a Szentírásból, különösen az Újszövetség könyveire támaszkodott, mint például Pál leveleire, vagy a Jelenések könyvére, amelyek az Antikrisztus megjelenését, tevékenységeit és bukását tárgyalják. Adso munkája a középkori hitvilágot tükrözi, amelyben az Antikrisztus a bűn és a hit elleni harc végső megtestesülése. Krisztus tökéletes ellentéteként mutatja be az Antikrisztust, aki csodákkal és megtévesztéssel vezeti félre a híveket, és ezzel káoszt hoz a világra. A világvégevárás Adso művében nemcsak vallási és teológiai szempontból meghatározó, hanem egyedülálló betekintést nyújt abba, hogyan használták fel a bibliai próféciákat a középkor vallási és társadalmi kihívásainak kezelésére. Előadásomban ezen bibliai források elemzésére és bemutatására szeretnék elsősorban fókuszálni.
A végidők bibliai képei – Adso Dervensis és az Antikrisztus eljövetele
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban
Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája
Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában
Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában
Hári Kata (ELTE)
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban
Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt
Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben
Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában
Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről
Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése
Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására
Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül
Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában
Telepóczki Lili (DE)
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben
Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban