Az Ars moriendi (’A haldoklás művészete’) a „jó halálhoz” vezető útra szolgál tanácsokkal olvasója számára. A mű az erények követéséhez és a bűnök elkerüléséhez nyújt segítséget az utolsó órákban, az üdvösség reményében. Az Ars moriendinek csupán egyetlen illusztrált kézirata ismert, az 1420-as évekből, azonban A haldoklás művészete korai illusztrált nyomtatott könyvek közül az egyik legelterjedtebb volt, és a nyomtatott változat képekben gazdag. Számos kiadást megért, nemcsak tipografikus, hanem táblanyomatos (Blockbuch) formában is. A Blockbuch a 15. század utolsó évtizedeiben, elsősorban németalföldi és német területen jellemző könyvformátum, amelynek minden egyes oldalát egy-egy külön fadúcról nyomtatták, a képet és a szöveget egyaránt. Ezáltal a Blockbuchokat sajátos, szoros kép–szöveg kapcsolat jellemzi. Keletkezésük és használatuk körülményeiről kevés ismerettel rendelkezünk, ezért a táblanyomatos könyvek a könyvtörténet enigmatikus darabjai. A jelenség jobb megértéséhez a források hiányában más megközelítés szükséges: ehhez lehet segítségünkre a bennük jellemző kép–szöveg viszony vizsgálata és összevetése a kéziratos előzményekkel, valamint a tipografikus nyomtatott kiadásokkal. Előadásomban erre teszek kísérletet az Ars moriendi esetét vizsgálva, annak reményében, hogy ezáltal határozottabban körvonalazódik a Blockbuch médium által az illusztrált könyvtörténetben elfoglalt hely.
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban
Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája
Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában
Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában
Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt
Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben
Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában
Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről
Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése
Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására
Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül
Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában
Telepóczki Lili (DE)
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben
Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban