Balassi Bálint és Rimay János vallásos költeményeinek antológiája, az ún. Istenes énekek mintegy félszáz kiadást ért meg a 17–18. században, ezáltal gyülekezeti énekeskönyvek mellett a korszakban leggyakrabban kibocsátott, magánájtatossági célokat szolgáló kiadványnak tekinthető. Népszerűsége ellenére a kiadás körülményeiről mindmáig szinte semmit sem tud bizonyosan a kutatás. Tervezett előadásomban egy olyan, eddig kevéssé vizsgált forrásra kívánok koncentrálni, mely potenciálisan kapcsolatba hozható az Istenes énekek később megjelent edícióival; mely ha nem is közvetlen előzményként, de mindenképpen viszonyítási pontként szolgálhat az Istenes énekek múltjának feltárásában.
Tholnay Ferenc énekeskönyve egy a 17. század elején, feltehetőleg 1614 és 1621 között keletkezett vegyes tartalmú kéziratos gyűjtemény, melynek szöveganyagát mindezidáig csak érintőlegesen vizsgálta a kutatás. A kódexben a latin és magyar nyelvű szentírásidézetek, az orvosság- és ételreceptek, illetve a döntő többségében vallási témájú prózai szövegek az Istenes énekek kiadásaiból származó művek is megtalálhatóak. A több esetben más forrásból nem ismert szövegvariánsokat is tartalmazó gyűjtemény így kiemelt figyelmet érdemel az Istenes énekek múltjának feltárásában: a szövegek elemzésének segítségével teljesebb képet kaphatunk a nyomtatásban megjelent antológia kibocsátása előtti, korai szöveghagyományról. Ugyan korábban Klaniczay Tibor foglalkozott a Tholnay-énekeskönyv Balassi–Rimay-anyagával, eredményei az idők során némiképp perifériára szorultak: a szövegváltozatok nem kerültek összevetésre más forrásokkal, így az Istenes énekekkel sem. Előadásom arra a kérdésre keresi a választ, hogy az énekeskönyvbe foglalt Balassi-, illetve Rimay-énekek szövegváltozatai kapcsolatba hozhatóak-e a nyomtatásban megjelent kiadásokkal. Reményeim szerint a probléma feltárásával közelebb juthatunk azon Balassi–Rimay-énekek szöveghagyományának körvonalazásához, mely az Istenes énekek előtti időkben létezett.