Kutatásom tárgya Torquato Tasso (1544–1594) fő műve, a Megszabadított Jeruzsálem című keresztény eposz. Ez a hősköltemény a 16. századtól kezdve a műfaj mintájává vált, példaként szolgálva többek között Zrínyi művének, a Szigeti veszedelemnek is. Tasso elsődleges történeti forrásként Guillaume de Tyr Belli sacri historia verissima című krónikáját használta fel, azonban gyakran eltért a történelem szerinti valós eseményektől, és beillesztett a történetbe fiktív jeleneteket, párbeszédeket, illetve szereplőket. Ezek az elemek a költő szándéka szerint „megmozgatják” a korabeli olvasó fantáziáját. Az Értekezések a költészet művészetéről és különösképpen a hőskölteményről című irodalomelméleti művében Tasso kitért művének erre a kettősségére, amellyel a tanítást is kívánja szolgálni. Művében nem pusztán elbeszéli a keresztes hadjárat eseményeit, hozzájárulva a kollektív emlékezet megőrzéséhez, hanem erkölcsi példákat is felállít. Előadásomban a történelem és fikció közötti különbségeket mutatom be, azzal a céllal, hogy rávilágítsak az irodalom szerepére a hősi eszmény alakításában, miközben tekintettel leszek az olasz barokk udvar értékrendjére és ideológiájára is.
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban
Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája
Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában
Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában
Hári Kata (ELTE)
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban
Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt
Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben
Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában
Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről
Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése
Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására
Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül
Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában
Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban