Mitől lesz igazán sikeres egy színdarab? Mi vonzza tömegesen a nézőket 15 éven keresztül a Nemzeti Színházba? Mi a siker titka? Mire kapja fel hamarabb a fejét a néző: az elismert író, rendező nevére, az ünnepelt színészekre, egy jó kritikára, talán egy közismert, mindenkit érintő témára? Mi az oka annak, hogy egy 16. századi történelmi figura – akinek a létezése mára már szinte feledésbe merült – 15 éven át uralja nemcsak a Nemzeti Színházat, de a vidéki színházakat is?
Ludovico Gritti neve ma már keveseknek cseng ismerősen, azt pedig még kevesebben tudják róla, hogy a 16. században milyen fontos és befolyásos embernek számított. Szoros kapcsolatot alakított ki az Oszmán Birodalom vezetőivel, részt vett a magyarországi tárgyalásokon, sőt még Magyarország kormányzójának is kinevezték, ennek ellenére, ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy Magyarországnak hány kormányzója volt, Gritti aligha szerepelne a névsorban.
Az utókor mégis felfigyelt személyére, ugyanis két dráma is íródott az ő főszereplésével. A 19. században Szigligeti Ede ír történelmi drámát Gritti címmel, ami igen hamar közönségkedvencé vált, ugyanis csak a Nemzeti Színházban tizenöt évig játszották, de a vidéki színpadokon is igen közkedvelt volt. Az elsöprő sikerekhez hozzájárulhatott, hogy a korszak két ünnepelt színésze is játszott a darabban, Egressy Gábor alakította Grittit, Laborfalvi Rózát pedig Margit szerepében láthatta a közönség. Valamint nem is olyan régen, 2022-ben jelent meg Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba közös darabja a Vízkereszti Gritti, avagy a bőrre menő játék címmel. Ugyan nem aratott elsöprő sikert a közönség körében, de Gritti utóéletéhez igenis hozzájárult. Az előadásom során erről a két darabról szeretnék bővebben beszélni.
