Veronica Franco a velencei reneszánsz talán legjelentősebb költője, a kurtizán irodalom egyik legfontosabb képviselője. Előadásomban elsősorban költői életművével foglalkozom, azokra az önreflexív versekre és partnereivel folytatott lírai dialógusokra építek, melyekből egy sajátos, balladai szaggatottságú önéletírás bontakozik ki, versformában rögzített napló, mely a kurtizánok életének carpe diem hangulatában és efemer észlelésében ábrázolja a megélt valóságot, illetve annak költői fikcióvá transzponált mását. Veronica Franco szenvedélyes, humorral átszőtt, egyéni hagvételű írásai nemcsak egy korszakot, egy társadalmi és ontológiai szituációt képeznek le – nőnek lenni, ráadásul a társadalom outsidereként nőnek lenni a 16. századi Velencében – de magáról a városról, és az idő sajátos jelenlétéről is megragadó képet adnak. A reneszánsz Velencére is jellemző már az az egyedi, két világ határán (mare és terraferma között) lebegő létezés, mely a későbbi korok és a 21. század városának is sajátja. Franco életművében folyamatosan jelen van a csupán átmeneti tündöklés gondolata, az elmúlás okozta állandósult szorongás, szövegei lényege a felfokozott szépség- és életvágy valamint a hanyatlás és enyészet szorító kettőssége. A kurtizán munkaeszköze az arc, melynek szépsége mulandó, és melynek rögzítését versek formájában is megkísérli, a felszínen levelezőpartnerei, mélyebb kontextusban a lírai túlélés számára. Az idő megragadására tett kísérlet számára egyszerre szükséglet, önkifejezés, produktív próbatétel. A középkor és reneszánsz határán vajúdó Velence és a női személyiségmodell egyaránt új korszak, új lehetőségek, új kihívások előtt áll; ennek az átmenetiségnek is egyedi tükörképe Veronica Franco szövegegyüttese a tükröződés városában.
Sediánszky Nóra vagyok, doktorandusz a Pécsi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájában; korábban olasz szakon végeztem a budapesti ELTE-n, illetve színházesztéta–dramaturg diplomát szereztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Színházi dramaturgként dolgozom, emellett tanítok (színház- és kultúratörténetet, drámaelemzést, dramaturgiát), fordítok (olaszról, angolról, franciáról) és írok. Fő kutatási területem Velence, Velence kultúrája, művelődéstörténete, színházai, valamint azok a nők, akik jelentős és úttörő szerepet játszottak Velence kulturális életében és a női művelődésben, a reneszánsz és a 19. század eleje között. Fő érdeklődési területem a 18. és a 19. század.

Sediánszky Nóra (PTE)
Veronica Franco, Velence és a „szárnyas idő”
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban

Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája

Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában

Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából

Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában

Hári Kata (ELTE)
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban

Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt

Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben

Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában

Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről

Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése

Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására

Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban

Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül

Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában

Telepóczki Lili (DE)
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben

Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban