A szövegkritikai kutatásoknál gyakran merülnek fel olyan kérdések, amelyeket a kutatók szinte önkényesen döntenek el saját ízlésükre, benyomásaikra támaszkodva. Sokszor így próbálják meghatározni, hogy egy-egy korai szerző munkája kinek a műve. Ezt a bizonytalanságot fáradságos statisztikai módszerekkel ki lehet küszöbölni. Magyar nyelvemlékek esetében még nem használták Lachmann-féle módszert.
Ehhez a kutatásához egy szoftver fejlesztettem ki, amely mankó lehet ómagyar kódexeink elemzésében. Az újítás a programban az, hogy digitalizált szövegekben segít keresni összefüggéseket. Ennek segítségével megállapítható, hogy hány fordító keze nyomát találjuk a kódexben, vagy vannak-e olyan szövegrészletek, amelyek feltehetően máshonnan átvett szövegek.
Jelenleg két funkció készült el. Az első automatikusan kigyűjt olyan szavakat és kifejezéseket a szövegből, amelyek egy adott feltételrendszer alapján jelezhetik a szöveg fragmentáltságát. A másik funkció a manuális kereső, amely vizuális elemekkel mutatja meg, hogy az adott kifejezések mely lapon találhatók meg, azok milyen gyakorisággal fordulnak elő a teljes szövegben, illetve a jelölt szakaszokon.
A program működését a Jordánszky-kódex bibliafordításán mutatjuk be. A vizsgálat során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az egy másoló által írt szöveget egy vagy több embert fordította. Ehhez a munkához a szoftver segítségét vettük igénybe: vizsgáltuk a nyelvtani eszközök és a frazémák előfordulásait, ismétlődéseit, illetőleg eltéréseit. Az így kialakult ismétlődő struktúrák egy-egy fordítóra utalhatnak. A program bemutatja azt is, hogy milyen gyakran használ egy-egy szót a szerző, illetőleg mekkora súllyal szerepel az egy-egy szövegben. Vizsgálódásunk elsődleges szempontja volt, hogy a fordítás alapjául szolgáló latin szöveg, a Vulgata ismert, így kizárható az, hogy betoldásokat elemzünk.
Lázs Sándor irodalomtörténésszel folytatott elemzésünk a Jordánszky-kódex esetében az eddig feltételezésekkel szemben kimutatta, hogy a bibliafordítást több személy készítette.