A kora újkori iskoladrámák jellegzetes alakja, a genius a magyar irodalom történetében alighanem egyetlen alkalommal egy epikus szövegben, nevezetesen Gyöngyösi István Csalárd Cupido című alkotásában is színre lép, ahol kivételesen a történet főszereplője lesz. A geniusok az idők során nagy változáson mentek keresztül. Eredetileg a római vallásból ismert szellemek volnának, s mint olyan, az emberi lélek megtestesüléseiként írhatjuk le őket. Később a rómaiak élettelen dolgoknak, és elvont fogalmaknak is tulajdonítottak geniust, alapot adva az utókornak a figura allegóriaként való értelmezéséhez és használatához. A karakter a korabeli iskolai színjátékokban egészült ki dramaturgiai funkcióval, és a szakirodalom szerint szerepe a fődarab egy adott szereplőjét helyettesíteni a közjátékban. Ezt a gondolatmenetet folytatva kézenfekvőnek tűnik a szóban forgó Gyöngyösi-műben Genius alakját allegóriaként, végső soron a szerző alteregójaként értelmezni. A jelenlegi kutatás is ezen az állásponton van. Meglátásom szerint azonban a fenti definíció tovább árnyalható. A Régi Magyar Drámai Emlékek vonatkozó anyagát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a geniusok szerepköre komplexebb, mint az egyszerű helyettesítés, tekintve, hogy nem mindig a közjátékban jelennek meg és nem is kizárólag allegorikus szereplőként. Ebből adódóan nem zárható ki, hogy a Csalárd Cupido főhősének értelmezése is felülvizsgálatra szorulhat.
Polgár Hanna, a Pécsi Tudmányegyetem negyedéves magyar–angoltanár szakos hallgatója vagyok. Kutatásaim kezdetben Gyöngyösi István Csalárd Cupido c. művének főhőse, Genius szerepkörének feltárására irányultak. Mivel valószínűsíthetőnek tartom, hogy Gyöngyösi tanulóéveiből meríti Genius karakterét, mindehhez számos, meglepően szórakoztató, és kevésbé meglepően, nem szórakoztató korabeli iskoladrámát hozzáolvastam. Ezalatt kutatásom fókusza némiképp eltolódott a kora újkori iskolák színjátszói tevékenysége felé, melyekben különösen a színpadtechnikai és dramaturgiai megoldások érdekelnek. Mindehhez személyes kötődésem is jelentős. Tanári szakomból adódóan, de főleg mivel nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, már jó ideje minden nyáron táboroztatok. Számomra ezekben a táborokban pedig az a legizgalmasabb rész, amikor a gyerekek különböző ötleteikkel, vágyaikkal pár nap alatt színpadra állítanak egy kész és kerek darabot, én pedig ott lehetek, hogy egyetemi tudásommal hozzáadjam a hiányzó egy százalékot. Természetesen, azt a kérdést sem hagytam magam mögött, hogy Gyöngyösi miért Geniust választja főhősének, mindezt majd megírom még pontosabban is.
Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban
Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája
Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában
Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában
Hári Kata (ELTE)
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban
Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt
Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben
Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában
Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről
Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése
Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül
Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában
Telepóczki Lili (DE)
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben
Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban
