Haller János 1695-ben megjelent Hármas Históriája a középkor három legkedveltebb világi tárgyú történetét – világhódító Nagy Sándor históriáját, az anekdotás Gesta Romanorumot és a Colonnai Guido-féle Trója-regényt – rendezte össze magyar nyelven. A trójai háború története már Anonymus óta jelen van hazai irodalmunkban, Haller azonban – elődeivel ellentétben – a harmadik rész esetében egy olyan forrásszöveg átemelésére vállalkozott, amelynek elsődleges céljai közé nemcsak a gyönyörködtetés és/vagy moralizálás, hanem a valós történelmi események elbeszélése, a téveszmék korrigálása is beletartozott. Fordításának „illendőségét, méltó voltát” előszavában ő maga is kiemelte, így különösen érdemes azt részletesen összevetni forrásával.
Haller forráskezelésének vizsgálatát számos tanulmány érintette már, a Trója-históriát központba állítva a szakirodalom egyöntetűen osztja a konszenzust, miszerint az átültetéshez kizárólag egy középkori Guido-nyomtatványt használt, amiből a stilisztikai puritánságra törekvés, az eredeti szónoki dagálya okán bizonyos részeket fordítatlanul hagyott. A jelenlegi vizsgálat viszont rámutatott arra, hogy a Guido-elemeket Haller nem kihagyta feldolgozásából, hanem vallási, erkölcsi és dramaturgiai okokból az ókori görög költő, Colluthus Lycopolita (Kr. u. ~500) Raptus Helenae című epillionjának soraival váltotta fel.
Az előadás bemutatja, hogy az ókori betét Haller kompilációjában miként ágyazódik be a középkori szövegbe; emellett kiemelt figyelmet kap a Hármas História kiadásainak problémaköre, azaz az autográf textus nehezen hozzáférhetősége és az editio princeps szövegének nagymértékű átstilizálása, amely a 19. század óta mindmáig folyamatosan továbbhagyományozódik.