A felmenők tisztelete, emlékezete az emberi kultúrák immanens elemét képezi évezredek óta, sőt lényegében a kezdetektől fogva. Ez az idős családtagokkal szembeni alázat akárcsak napjainkban, a múltban sem korlátozódott az érintettek életének tartamára, hanem fennmaradt a halál utáni időkre is. Azon túl, hogy az ősök tisztelete vallási-erkölcsi normákban gyökerezik, a tehetséges egyéneknek korán sikerült megragadnia hasznát a társadalmi együttélés egyéb területein, például a politika világában is. A felmenőkre, azok tetteire (a múltra), a családi kontinuitásra hivatkozás már az ókorban meghatározó politikai, jogi és retorikai eszközzé vált az emberi közösségek azon vezetői számára, akiknek saját tekintélyük nem nyújtott megfelelő garanciát hatalmi pozícióik stabilizálására. Ők kénytelenek voltak az elődök által kivívott tiszteletre, presztízsre építeni saját uralmukat. Ennek az uralkodó dinasztiák hatalmi és a fejedelmek önreprezentációjában évszázadokon keresztül felbukkanó motívumnak a kora újkori európai nagyhatalmi vetélkedésben kiemelt szerep jutott különösen a Habsburg-ház esetében. Az V. Károly császár lemondása után folyamatos presztízsveszteséggel küzdő Habsburgok uralmuk legitimitását a 17. század második felétől egyre nagyobb súllyal elődeik, azaz a dinasztia múltjának heroizálásával, magasztalásával igyekeztek alátámasztani. Ezzel összefüggésben a mindenkori családfőt, a Habsburg Monarchia államainak trónján ülő uralkodót a megboldogult „hősök” utódjaként, a gloriózus múlttal rendelkező, halhatatlan család tagjaként ábrázolták. A hazai történettudomány eleddig kevés figyelmet szentelt az osztrák Habsburgok dinasztikus és egyéni reprezentációja ezen szegmensének, így indokoltnak tűnik behatóbban vizsgálat alá vonni e témakört. Előadásomban a felmenők és a múlt emlékezetét, mint a reprezentáció eszközét és funkcióját kívánom áttekinteni I. Lipót, I. József, VI. Károly és Mária Terézia vonatkozásában, fókuszban annak képzőművészeti megnyilvánulásaival.
Molnár Dániel negyedéves, jogász szakos hallgató vagyok a DE Állam- és Jogtudományi Karáról. Kutatási területeim a Habsburg Monarchia 18. századi történetét fogják közre a 17. század utolsó évtizedétől az 1790-es évekig. Doktori disszertációmban az általános történeti és a jogtörténeti tudás közelítésének módszertani kérdéseivel, valamint a Habsburg Monarchia kora újkori államelméletével szeretnék foglalkozni, különös tekintettel a Pragmatica Sanctio szerepére.

Molnár Dániel (DE)
Ősök és hősök – Az elődök, illetve a múlt tisztelete és szerepe a Habsburg-dinasztia reprezentációjában
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

Andl-Beck Boróka (ELTE)
Az együttérzés lehetősége – A brit rabszolga-kereskedelem felszámolása Ann Yearsley és William Turner ábrázolásaiban

Bakonyi Márton (PTE)
Szerelem, szerelem, mi a csuda vagy te? – A közköltészeti műalkotás hermeneutikája

Erdős Angelika (SZTE)
„én a’ Görögök között nem láttam eddig semmi jeledet” – Egy Colluthus-betét Haller János Trója-históriájában

Farkas Mónika (SZTE)
„Quel che mi pare è che, se non altro, sarà un po’ diversa dalle altre vite proprie” – Massimo d’Azeglio I miei ricordi című önéletrajza és annak folytatása Giuseppe Torelli tollából

Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
Történelem és történelmi hősök ábrázolása a 17. századi politikai érdekek és a 21. századi popkultúra világában

Hári Kata (ELTE)
A haldoklás művészetének három arca – Kép és szöveg viszonya az Ars moriendi-kéziratban, Blockbuchokban és a tipografikus kiadásokban

Horváth Margaréta (PTE)
Balassi Bálint és Rimay János vallásos énekei a Tholnay-énekeskönyvben – Kéziratos szöveghagyomány az Istenes énekek megjelenése előtt

Mészáros Éva (ELTE)
Táj és identitás – A vidék idill korokon átívelő jelentősége az angol kulturális emlékezetben

Nagy Emese (ELTE)
„The Stately Homes of England” – Utópikus-szatirikus olvasatok Ben Jonson To Penshurst (1616) és Alexander Pope Epistle to the Earl of Burlington (1731) uradalomverseiről

Petrovity Ádám (SZTE)
A humanista, akit nem lehetett elhallgattatni – Tranquillus Andronicus számvetése

Polgár Hanna (PTE)
„Azon versekben a Geniuson értetik egy olyan személy…” – Kísérlet a kora újkori magyar nyelvű drámairodalom Genius-fogalmának körülírására

Ráday Zsófia (ELTE)
Örökifjú bestiák – A közép- és kora újkori bestiáriumok hagyománya a kortárs magyar irodalomban

Szalai Fatima Eszter (PPKE)
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár – Közelítés a magyar vokális folklór jambikus lejtésű dalaihoz két közköltészeti szövegcsalád variálódásának vizsgálatán keresztül

Szász Keve (SZTE)
Irodalmi horcruxok – Antik művek szerves továbbélése egy humanista pásztoreklogában

Telepóczki Lili (DE)
Historia docet, fabula delectat – Történelem és fikció a Megszabadított Jeruzsálemben

Topos Annabella (ELTE)
Az egyéni, kollektív és kulturális emlékezet aspektusai Pázmány Péter Feleletében és a Kalauzban