Debrecen 17. századi szellemi vezetői, művelt polgárai, papjai, tanárai egyben kiváló poéták is voltak, verseik többnyire alkalmi jellegűek és rendkívüli eseményekhez (pl. esküvő, halál, könyv megjelenése), kiemelkedő személyekhez (többnyire református közösségük tagjaihoz, barátaikhoz) kapcsolódnak. Ezekre az alkotásokra a kutatás ezidáig nem figyelt kellően, pedig tagadhatatlan provinciális értékük mellett nemzeti irodalmunk szerves részét is képezik, így beemelésük az irodalmi köztudatba a korszak kutatásában kiváltképpen fontos ügy. A késő humanista protestáns értelmiség tagjai közötti kapcsolatrendszerbe kiváló betekintést nyújtanak a korabeli alkalmi költemények: pl. üdvözlőversek, lakodalmi köszöntőversek, halotti költemények. Ez utóbbiak a 17. század utolsó évtizedeiben kölünleges népszerűségnek örvendtek Debrecenben, ugyanis 1679-től 1700-ig összesen hat halotti versgyűjtemény jelent meg Debrecenben: 1.) Sympathia Memoriae (1679, Köleséri Mihály halálára), 2.) Lamentum Metricum (1681, Martonfalvi György halálára), 3.) Parentatio lugubris (1681, Nógrádi Mátyás halálára), 4.) Brabaeum vitae (1683, Köleséri Sámuel halálára), 5.) Hedera Poëtica (1686, Felvinczi Sándor halálára), 6.) Honor Posthumus (1700, Szilágyi Márton halálára). A felsorolt antológiák közül kiemelkedik a két elhunyt püspököt, Nógrádi Mátyást és Szilágyi Mártont búcsúztató kötet, melyeknek versírói között felsorakozik a tiszántúli egyházkerületnek szinte egész papsága, az értelmiségnek szinte valamennyi képviselője: a tehetősebb polgárok, a kollégiumi professzorok és diákok. Előadásomban arra vállalkozok, hogy a két kiemelt gyűjtemény verseinek elemzésével betekintést adjak a 17. századi debreceni értelmiségi réteg műveltségébe, gondolkodásába, a városhoz és egymáshoz való viszonyába.
A 17. századi debreceni értelmiség műveltsége és kapcsolatrendszere két neolatin halotti versgyűjtemény tükrében
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Balog Edit Otilia (DE)
Episztolák a társalgás, a közösségteremtés és az erkölcsnemesítés jegyében: Csizi István és Molnár Borbála verses levelezése
Berta András (ELTE)
A Dobó-család kapcsolati rendszerének főbb motívumai a XVI. század második felében
Egyed Regina (ELTE)
„A young King Solomon” – A gyermekkirály mint ideál a 16. századi angol királyi bevonulásokon
Erdődi Alexandra Anita (SZTE)
Woellner, Albrecht és Körmöczi – a Fürstbürger Phosphorus (első részének) fordításáról
Fésű Anna (ELTE)
Krónika mint szakszöveg? Küküllei János krónikája kognitív funkcionális szempontból
Havasi Zsuzsanna (ELTE)
Szóra bírható-e a kora újkori feleség? A középmagyar periratokban tükröződő diszkurzív gyakorlat egy megközelítése
Kovács Janka (ELTE)
A prédikáció mint a tudásközvetítés médiuma: A lélek betegségei a magyar nyelvű prédikációkban a 18–19. század fordulóján
Majoros Máté (SZTE)
Johannes Herold Dialógusa, avagy egy elfeledett beszélgetés a XVI. századból
Markó Anita (ELTE-UW)
Kapcsolatok, csoportosulások és hálózatok a régi magyar irodalomban: az „irodalmi csoport” mint fogalmi skála
Menyhárt Ágnes (PPKE)
"Boldog szerencsés órában üdőben, örvendetes Jubileumos esztendőben született…": Sauberer András, jászói prépost köszöntése 1776-ban
Molnár Annamária (MTA-SZTE)
„Franciscus Petrarca, preceptor noster” – Boccaccio útja a De muleribus clarisig
Rédey János (ELTE)
…dum Pallada Budam… studiosa reducis: A Budai Egyetem 1780-as felavatásának kortárs visszhangja a magyarországi humanista irodalomban
Szűcs Kata (SZTE)
Portugáliai Szent Erzsébet (1269/70–1336) megjelenése a kora újkori Magyarországon