A gyermekkirályok megítélése, akárcsak a gyermekkoré folyamatosan változott az évszázadok folyamán. Előadásomban angol királyi bevonulások szimbolikáján keresztül vizsgálom, hogyan alakult ideállá a tizenhatodik századra a gyermekek uralkodása, és ez miben különbözik az ezt megelőző korok felfogásától. A központban VI. Edward 1547-es koronázási bevonulása áll, melynek menetéről egy John Leland gyűjteményében fennmaradt leírás ad részletes tájékoztatást.
Előadásom forrásbázisát elsősorban korabeli leíró írásos források alkotják, melyek az egyes bevonulások részleteit írják le. A királyi bevonulások és ezen belül az angolokra kifejezetten jellemző pageantry jelensége széleskörben kutatott, ám elsősorban átfogó monográfiák születtek róla, melyek helyet hagynak az enyémhez hasonló témaspecifikus kutatásoknak. Ezért is tartom témaválasztásomat relevánsnak.
VI. Edwardot a szintén fiatalon trónra lépő bibliai bölcs Salamonhoz hasonlítja a bevonulás szövege, és többször utal ifjúságának erényeire. Az ezt megelőző két évszázadban nem fordítottak ekkora hangsúlyt az uralkodó korára. A tizennegyedik században talán csak a bevonulás metódusának kezdetlegessége miatt nem térnek ki az uralkodó gyermeki mivoltára. Ezzel szemben a tizenötödik században már elismerik, hogy a király gyermek, de a szimbolika egy általános királyi ideálra összpontosít. A tizenhatodik századra a hangsúly megváltozik, és a bevonulás forgatókönyvének szerzője az uralkodó fiatalságát és annak előnyeit helyezi a központba. Így emeli ideállá a gyermekek uralmát.