Boëthius hatodik századi, fogságban írt fő műve, A filozófia vigasztalása (Consolatio philosophiae) a kora középkortól kezdődően évszázadokon át töretlen népszerűségnek örvendett, egészen a korszak végéig. A röviden csak Consolatióként ismert műnek több mint 470 másolata, fordítása és utánzata maradt az utókorra szerte Európában.
Nem volt ez másképpen angol nyelvterületen sem: A filozófia vigasztalása első, óangol fordítását a híres Nagy Alfréd király készítette el már a kilencedik században, majd bő öt évszázaddal később, az 1300-as évek derekán az angol költészet atyjaként számontartott Geoffrey Chaucer készítette el az új fordítást.
Boëthius Chaucerre gyakorolt hatása az angol költő minden nagyobb művén érződik. A kutatók leginkább a Troilus and Criseyde című verses lovagregénnyel szokták párhuzamba állítani a Consolatiót, de a Canterbury Tales szövegében is sokszor visszaköszön a boëthiusi filozófia, gyakran nem csak intertextuális utalások, hanem konkrét idézetek formájában is. Érdekes kérdés azonban az is, hogy a chauceri fordítás milyen szövegromlásokat tartalmaz: mi az, amit Chaucer félreérthetett, félrefordíthatott. Előadásomban ezeket a hibákat vizsgálom, illetve arra keresem a választ, hogy áthagyományozódhatott-e Chaucer nyomán bármilyen hiba a Consolatióból az angol irodalmi hagyományba.
