Minél messzebb megyünk vissza az irodalmi élet 18. századot megelőző formáit keresve, egyre inkább látjuk, hogy a kontextusától független, csak önmagának alkotó író képe nem jellemző. Csoportosulásokat, közösségeket találunk. Leírásuk nehézségét az okozza, hogy egységes, az irodalmi csoportokat érintő definíciós bázisok nem vagy alig számolnak ezeknek a modelleknek a 18. századot megelőző formáival. Ha tehát a korai – középkori és kora újkori – irodalmi élet csomósodásait, csoportjait, kollektíváit szeretnénk vizsgálni, elsősorban egy olyan definíciót kell alkotni, amely szintetizálja a már meglevő kísérleteket és lehetővé teszi azt is, hogy korai korpuszon relevánsan alkalmazható legyen. Ennek legfontosabb kiindulópontja az irodalmi társaság, csoport, költőkör sokféleképpen használt, és kevés esetben konkrétan meghatározott fogalmának feltárása és a középkori és kora újkori csoportosulásokra alkalmazható definíció megalkotása, amely a csoport mint szociológiai forma sokszínű és sokszor informális kommunikációs formáit is leírja. Meglátásom szerint ez csak egy olyan nem merev definíció lehet, amely attribútumok szerinti skálaként működik: attól függően, hogy adott társaság az irodalmi csoportosulás tulajdonságainak mekkora részével rendelkezik, láthatóvá válik, hogy a közösség a csoportosulás milyen fokán áll. A csoportosulás lehetséges attribútumaiként jelenhetnek meg többek közt a meghatározott célok vagy poétikai program, a szolidaritás, a központi személyiség vagy mecénás jelenléte, a meghatározott hely, a családi, baráti vagy vallási kötődések. Előadásomban tehát arra teszek kísérletet, hogy megvizsgáljam, milyen típusú hálózatai léteztek a középkori és kora újkori irodalmi tevékenység művelésének; mit nevezhetünk irodalmi csoportnak és hálózatnak, hogyan, milyen kapcsolatok alapján működik, s mi adja a hálózatba tartozás kritériumát, a definíciós skála attribútumait.