Vajon válhat-e egy 14. századi krónika tudományos szakszöveggé? Megtalálhatóak-e benne azok a szövegi sajátosságok, melyek a kognitív funkcionális szempontú szövegvizsgálat által előírt szakszövegi jellemzők? Amennyiben igen, úgy felmerül az a kérdés is, hogy a krónikának az eredeti latin változata vagy annak fordítása minősíthető szakszövegnek?
Előadásomban ezekre a kérdésre keresem a választ.
Kutatásom középpontjában a történelmi szaknyelv áll. Az előadás során azt tárnám fel, hogy a Küküllei János I. (Nagy) Lajosról szóló krónikája kognitív funkcionális szempontból minősíthető-e szakszövegnek.
A kognitív funkcionális keret alkalmazását a különböző történelmi műfajok átjárhatósága indokolja. E szemlélet elfogadja magának az elemzett szövegnek a kettős műfaji mivoltát, így egyszerre maradhat krónika és válhat szakszöveggé.
A vizsgálathoz így elsősorban bemutatásra kerülnek a prototipikus tudományos szakszöveg jellemzői, melyekhez viszonyítva veszem górcső alá magát a krónikát, annak terminológiáját, szintaktikáját és kohézióját érintve, majd kitérve a szövegen kívüli vizuális, egyéb segédeszközökre.
Vizsgálatomban elsődlegesen a Géréb László által fordított szövegrészt elemeztem azonban többször is összevetettem Küküllei János Scriptores Rerum Hungaricarum Veteres Ac Genuini-ben megjelent eredeti latin szövegével. A fordított változat elemzése nem mellékesen veti fel azt a kérdést, hogy mennyiben követte a fordító az eredeti textust, mennyiben beszélhetünk a magyar fordítás esetén is Küküllei szövegéről, s mennyiben Geréb Lászlóéról.
