Boccaccio 1350-es találkozása Petrarcával jelentős fordulópont a certaldói szerző irodalmi munkássága szempontjából. Ennek hatására kezd el ugyanis Boccaccio, a népnyelvi alkotást háttérbe szorítva, érdeklődni a latin nyelv és az antik irodalom iránt, és születnek meg olyan jelentős prózai művei, mint a Genealogia deorum gentilium, a De casibus virorum illustrium, és a De mulieribus claris. Vajon hagytak kimutatható nyomokat Petrarca munkái ezekben a boccacciói művekben? Amennyiben igen, ezek konkrét, átemelt elemek, vagy csupán az ihletadó Petrarca dicséretét szolgálják? Mindenben követi Boccaccio a mesterét, vagy találunk példát arra is, hogy vitába száll vele, esetleg ellent is mond neki?
Előadásomban a fő hangsúlyt a De mulieribus clarisra helyezve, ám a fent említett műveket sem szem elől tévesztve, arra keresem a választ, hogy Petrarca munkássága hogyan befolyásolja Boccaccio irodalmi választásait: a művek megírása során mikor dönt úgy, hogy beemel valamilyen információt a művébe, mikor részesíti előnyben kortársa leírását egy-egy antik irodalmi forrással szemben, avagy következik be ennek ellenkezője? Kitérek továbbá arra, milyen kapcsolat van a Familiares XXI 8 és a De mulieribusban helyet kapó hölgyek között, és ez milyen nyomokat hagyott az egyes boccacciói életrajzokban.
A hasonlóságok és kapcsolódási pontok megkeresése a művek között többek között azért is kiemelkedően fontos, mert kimutathatóvá és elkülöníthetővé teszi a csak Boccaccióra vagy csak Petrarcára jellemző elemeket, hangsúlyozza a szerzők eredetiségét, ezzel is biztosítva helyüket az olasz irodalom „koronái” között.