A 13. századi Magyar Királyság oligarchacsaládainak vizsgálatához képest eddig háttérbe szorult középkorkutatásunkban annak az előkelő rétegnek a tanulmányozása, amely közvetlenül az oligarchák alatt helyezkedett el: az oligarchia időszakában (kb. az 1260-as évektől 1323-ig) országos vagy udvari méltóságviselőket, illetve megyésispánokat adó, de az oligarchák közé nem emelkedő előkelő nemzetségeké. Doktori kutatásom során a szóban forgó réteghez tartozó, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon birtokló előkelő nemzetségek társadalmi helyzetét tanulmányozom okleveles forrásbázis alapján (Győr, Péc, Pok, Osl, Türje nemzetség, illetve a Héder nembeli Héderváriak). Előadásomban a kutatásnak az egyes nemzetségtörténeti esettanulmányokon átívelő, általánosabb eredményei közül mutatok be néhányat: azokat az érvényesülési módokat összegzem, amelyek segítségével lehetséges volt az elemzett nemzetségek tagjainak elkerülni az oligarcháktól való familiárisi függést. Ezek között az érvényesülési módok között említhetők az alábbiak: a mindenkori uralkodóhoz fűződő személyes hűség és a király által nyújtott pártfogás; lavírozás a főúri csoportosulások között; udvari, házassági és rokoni kapcsolatok; birtokszerzés az oligarchacsaládok tartományától távolabb; tisztségek viselése. Az előadással a konferencia témáját illetően főképp a „hatalom” fogalmára kívánok reflektálni: bemutatom, hogyan tudtak érvényesülni az oligarchikus hatalom mellett az Árpád-kor végi, Anjou-kor eleji társadalom egyes birtokosai.
Varga Virág vagyok, eredeti végzettségem szerint magyar-történelem szakos tanár. Az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának Történelem Segédtudományai Doktori Programján abszolváltam, jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának levéltár-pedagógusaként dolgozom. Kutatási korszakom a 13. század második felének, 14. század elejének magyar történelme, amikor a királyi hatalmat különféle oligarchák is uzurpálták (közismertebbek például: Csák nembeli Máté, Héder nembeli Kőszegi Henrik). Doktori disszertációmban olyan, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon birtokló, előkelő nemzetségek társadalmi helyzetét vizsgáltam okleveles forrásanyag alapján, amelyeknek tagjai nem emelkedtek ugyan az oligarchák szintjére, de kerültek ki közülük országos vagy udvari főméltóságviselők, esetleg megyésispánok. Előadásomban a doktori kutatásomnak az egyes nemzetségtörténeti esettanulmányokon átívelő, általánosabb eredményei közül egy specifikusat tervezek ismertetni, a konferencia témái közül elsősorban a „hatalom” fogalmára reflektálva. Azokat az érvényesülési módokat mutatom be, amelyek segítségével lehetséges volt az elemzett nemzetségek tagjainak az oligarchikus hatalom árnyékában érvényesülniük, és elkerülniük az oligarcháktól való familiárisi függést.
Varga Virág (ELTE)
Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Agárdi Máté János (DE)
A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban
Bakondy Beáta (ELTE)
„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon
Berkes Boldizsár (PPKE)
Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár
Dobos Dorina (SZTE)
Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában
Helmrich Márton (ELTE)
„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz
Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához
Horváth Míra (PTE)
„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben
Illés Kornél (ELTE)
Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán
Kakas-Mohai Virág (SZTE)
Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között
Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)
Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban
Márton Andrea (ELTE)
Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon
Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)
Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján
Németh Gergő (DE)
A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban
Ottrok Evelin (ELTE)
Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében
Pete Viola (ELTE)
A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben
Petrovity Ádám (SZTE)
Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata
Szász Keve (SZTE)
Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében
Szendrei Boglárka (DE)
Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója
Szkotniczky Laura (ELTE)
Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben
Telepóczki Lili (DE)
Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye
Tóth Miklós (DE)
Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében
Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)
Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja