II. Rudolf felső-burgundiai királyt 922-ben az itáliai főurak behívták a Dursák és Bogát magyar vezérek csapataival támogatott I. Berengár itáliai király ellen, aki egy évvel később legyőzte ellenfelét, és Itália királya lett, de a polgárháborús helyzet miatt fellázadtak ellene a főurak, és helyette Arles-i Hugó alsó-burgundiai királyt hívták be 926-ban, aminek hírére II. Rudolf visszatért korábbi udvarába. A konfliktus 933-ban zárult le, amikor az új itáliai király trónja megtartásáért cserébe átadta Alsó-Burgundiát. Szintén 922-ben a felső-burgundiai király dinasztikus házasságot kötött II. Burchard sváb herceg lányával, Berta sváb hercegnővel. Uralkodását meghatározták a magyar kalandozások, amelyek több alkalommal (916-ban, 917-ben, 922-ben, 924-ben, 935-ben) veszélyeztették Burgundiát és Itáliát. Míg a szomszédos királyságok rendelkeztek saját történetírói hagyománnyal, a Rudolfinger-dinasztia uralkodóiról alkotott kép döntően külső keletkezésű, gyakran elfogult forrásokból áll össze. II. Rudolf esete kiemelendő, hiszen saját udvarából szinte semmi történeti elbeszélés nem maradt fenn a kiadott okleveleken kívül.
Előadásomban azt vizsgálom, milyen uralkodóként jelenik meg II. Rudolf a korabeli narratív forrásokban, mint pl. Liutprand cremonai püspök Antapodosis című művében. Miért maradt fenn hosszabb ideig a Berta burgundiai királynőről alkotott kép, mint magáról a királyról? A kutatásban komparatív módon vizsgálom a II. Rudolfról alkotott képet, egyrészt a Rudolfinger-dinasztia más uralkodóival (I. Rudolf, Konrád, III. Rudolf), másrészt a korabeli államok más uralkodóival, mint pl. I. (Madarász) Henrikkel összevetve. Ezenfelül a magyar támadások uralkodói képre gyakorolt hatását elemzem, és összehasonlítom a külső keletkezésű ábrázolásokat a fennmaradt okleveles anyag önreprezentációs elemeivel.
A téma jelentősége, hogy II. Rudolfon keresztül egy kívülállók narratíváiból felépített uralkodói képet vizsgálhatunk. Az elemzés hozzájárul a 10. századi uralkodói reprezentáció árnyalásához.
