Előadásomban Tranquillus Andronicus Nádasdy-hagyatékban fennmaradt leveleit vizsgálom abból a szempontból, hogy miként jelenik meg bennük a humanista tekintély, a patronátus és a politikai hatalom viszonya. A 16. századi magyar–horvát humanista kapcsolatrendszer e fontos dokumentumai nem teljes dialógusokként, hanem fragmentált kommunikációs egységekként maradtak ránk, mivel a Nádasdy-gyűjtemény kizárólag a beérkezett leveleket őrizte meg. A hiányos kommunikációs helyzet ellenére a szövegek jól láthatóvá teszik, hogyan alakítja ki Tranquillus saját szerzői és politikai tekintélyét, miközben Nádasdy Tamáshoz mint patrónushoz és hatalmi szereplőhöz fordul. A gyűjteményben összesen 34 kéziratos formában fennmaradt Tranquillus-levél található, mintegy 50 fóliónyi terjedelemben. A korpusz egy részét Neven Jovanović már átírta, és az átiratok a Croatiae Auctores Latini (CroALa) felületén hozzáférhetők, a levelezés egésze azonban mindeddig nem került feldolgozásra. Kutatásom célja a teljes anyag kéziratokból történő átírása, filológiai és történeti jegyzetekkel való ellátása, valamint kritikai értelmezése. Az előadás középpontjában azok a retorikai eljárások állnak, amelyekkel Tranquillus műveltségét, tapasztalatát és szolgálatait a patrónusi támogatásra méltó értékként jeleníti meg. Külön figyelmet fordítok arra, miként hivatkozik a humanista hagyományra, hogyan tárgyalja saját helyzetét, és milyen nyelvi formákban kapcsolja össze a személyes önreprezentációt a politikai érdekérvényesítéssel. A Nádasdy-leveleket Tranquillus korábbi levelezésével, különösen a Verancsics Antallal folytatott kommunikációval összevetve azt vizsgálom, hogy a címzetti és hatalmi viszony változása miként alakítja a levélíró retorikai stratégiáit. Az elemzés így arra mutat rá, hogy a levél nem csupán életrajzi forrás, hanem a tekintély megalkotásának és a patrónusi kapcsolat folyamatos újratárgyalásának eszköze.
Petrovity Ádám vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola Neolatin irodalom és kultúra programjának elsőéves hallgatója. Neolatin tanulmányaim során, Kasza Péter témavezetésével kezdtem foglalkozni Tranquillus Andronicus 16. századi dalmát humanista életével, munkásságával és levelezésével. Kezdetben Verancsics Antallal folytatott levelezését vizsgáltam, majd kutatásomat a Nádasdy családhoz írt leveleire is kiterjesztettem. Doktori munkám célja Tranquillus levelezésének kritikai, jegyzetekkel ellátott kiadása. A levelekben különösen az érdekel, hogy hogyan kapcsolódnak össze a személyes viszonyok, az irodalmi törekvések és a politikai érdekek, és mindezekből milyen kép rajzolódik ki magáról a levélíróról.
Petrovity Ádám (SZTE)
Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Agárdi Máté János (DE)
A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban
Bakondy Beáta (ELTE)
„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon
Berkes Boldizsár (PPKE)
Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár
Dobos Dorina (SZTE)
Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában
Helmrich Márton (ELTE)
„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz
Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához
Horváth Míra (PTE)
„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben
Illés Kornél (ELTE)
Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán
Kakas-Mohai Virág (SZTE)
Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között
Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)
Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban
Márton Andrea (ELTE)
Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon
Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)
Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján
Németh Gergő (DE)
A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban
Ottrok Evelin (ELTE)
Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében
Pete Viola (ELTE)
A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata
Szász Keve (SZTE)
Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében
Szendrei Boglárka (DE)
Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója
Szkotniczky Laura (ELTE)
Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben
Telepóczki Lili (DE)
Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye
Tóth Miklós (DE)
Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében
Varga Virág (ELTE)
Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján
Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)
Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja