Ha lett volna sajtó 1450-ben, jó eséllyel karcos véleménycikkek kísérték volna az 1450-es Szentévet a szervezői munka kapcsán: zsúfoltság, járvány és még egy tömegszerencsétlenség is kísérte ezt az egyébiránt magasztos alkalmat. Ebből a szempontból a magyar hívők szerencsés helyzetben voltak, a Hunyadi János vezette kormányzat kijárta V. Miklós pápánál, hogy a római utazást mellőzve, Nagyvárad vagy Székesfehérvár meglátogatásával is elnyerhessék a bűnbocsánatot. Ennek elérésében jelentős szerepe volt Zrednai (Vitéz) Jánosnak, aki a kapcsolódó diplomáciai levelezést intézte. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy felfejtsem, a Zrednai által a kapcsolódó levelekben használt, Cicerótól és Vergiliustól származó idézetek révén megjelenített antik viselkedésminták miként szolgálhatták a magyar kormányzat céljainak elérését. Az elemzett mintegy öt idézet abba az irányba mutat, hogy az antik szerzők által ábrázolt figurák egy-egy jól körülhatárolt helyzetben mutatott kegyességét kívánhatta Zrednai mintául tartani a pápa elé. Mindez könnyedén simul Boronkai Iván a múlt század hetvenes éveiben megfogalmazott, Zrednai idézethasználatával kapcsolatos nézeteihez, ő úgy vélte, hogy a citátumok az általuk megjelenített intertextuális kapcsolatok révén a cselekvés ösztönzőiként funkcionálhattak a címzett számára. Az idézetek kúriai recepciójáról csupán feltételezéseink lehetnek, annyi azonban a friss szakirodalom alapján elmondhatónak tűnik, hogy az antik példák felvonultatása a római lobbizás bevett eszköze volt ebben az időben.
Az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója vagyok a Középkori- és kora újkori egyetemes történelem doktori programon. Témavezetőim Dr. Kiss Farkas Gábor és Dr. Nagy Balázs. Alap- és mesterszakos tanulmányaimat az ELTE-n, illetve a CEU-n végeztem történelem szakon. Kultúrtörténettel foglalkozom, elsősorban 15. századi humanizmussal, a disszertációm témája Zrednai (Vitéz) János Leveleskönyvének antik idézetei. Az ELTE Egyetemi Könyvtár Közönségszolgálati Osztályán dolgozom osztályvezető-helyettesként.
Illés Kornél (ELTE)
Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Agárdi Máté János (DE)
A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban
Bakondy Beáta (ELTE)
„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon
Berkes Boldizsár (PPKE)
Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár
Dobos Dorina (SZTE)
Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában
Helmrich Márton (ELTE)
„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz
Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához
Horváth Míra (PTE)
„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben
Kakas-Mohai Virág (SZTE)
Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között
Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)
Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban
Márton Andrea (ELTE)
Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon
Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)
Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján
Németh Gergő (DE)
A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban
Ottrok Evelin (ELTE)
Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében
Pete Viola (ELTE)
A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben
Petrovity Ádám (SZTE)
Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata
Szász Keve (SZTE)
Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében
Szendrei Boglárka (DE)
Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója
Szkotniczky Laura (ELTE)
Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben
Telepóczki Lili (DE)
Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye
Tóth Miklós (DE)
Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében
Varga Virág (ELTE)
Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján
Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)
Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja