Georg Peucker evangélikus tanár több, valamilyen imitációs technika révén készült költői munkája is tematizálja a gyászévtized eseményeit, például a Plausus Musarum lyrico-parodicus… című horatiusi paródiakötet (1676) egyes darabjai, illetve a szerző két vergiliusi centója, a Lamenta et soteria Hungarica… (1681) és az Ecclesia, praeprimis in Hungaria… (1674). Előadásom középpontjában Peucker utóbbi műve áll, amelyben az allegorikus heroidák hagyományát megidézve nőalakként megjelenő Ecclesia, a magyarországi protestáns egyház panaszolja el az őt ért üldöztetéseket, szenvedéseket, valamint könyörgéssel és számonkéréssel fordul Istenhez. A hányattatások részletezése, a fohászkodás és a vádaskodás mellett a szövegben olyan szakaszokat is találunk, amelyek a szenvedések okaival – a protestáns közösség bűneivel – foglalkoznak, vagy éppen az ellenséget szidalmazzák.
Előadásomban a hatalom és a tekintély kérdéseit szem előtt tartva két szempontot helyezek előtérbe. Egyrészt azt vizsgálom, hogy a centót mint imitációs, illetve szövegalkotási technikát alkalmazva hogyan kontextualizálja újra Peucker Vergilius műveinek általa kiválasztott szöveghelyeit, és hogyan használja ki feltételezhető céljai érdekében az azok nyújtotta poétikai lehetőségeket. Másrészt arra keresem a választ, hogy miként valósul meg az Ecclesia, praeprimis in Hungariá…-ban a gyászévtized eseményeinek, a protestánsüldözéseknek a reprezentációja, és hogy miként jeleníti meg a megszólaló Ecclesia a saját közösségét, az ellenséget, valamint e két szereplő kapcsolatának dinamikáját.
