Az 1583-ban Velencében, Ippolito Zucconelli szerkesztésében megjelent Viridarium poetarum tum Latino, tum Graeco, tum vulgari eloquio scribentium: In laudes serenissimi, atque potentissimi D. D. Stephani regis Poloniae című antológia Báthory István politikai és uralkodói reprezentációjának különleges irodalmi dokumentuma. A latin, görög és olasz (vulgare) nyelvű költeményeket egyaránt magában foglaló kötet az uralkodói panegirikus hagyomány keretében konstruálja meg Báthory alakját, egyúttal pedig jól érzékelteti a kora újkori irodalmi reprezentáció és a hatalmi legitimáció szoros összefonódását.
Az előadás középpontjában Moderata Fonte (Modesta Pozzo de’ Zorzi) Báthory István tiszteletére írt költeménye áll, amely különleges helyet foglal el ebben a reprezentációs térben, ugyanis a velencei költőnő az antológia egyetlen női szerzőjeként szerepel. Fonte egy alapvetően férfi szerzők által dominált, az uralkodói dicsőítést és reprezentációt szolgáló irodalmi közegben szólal meg, ami különösen indokolttá teszi költői megszólalásának, szerzői pozíciójának és retorikai stratégiáinak elemzését.
Az előadás arra keresi a választ, hogy milyen poétikai eszközökkel és milyen uralkodókép megalkotásán keresztül kapcsolódik Fonte költészete a Báthory-kultuszhoz, illetve mit jelenthet egy női szerző megszólalása ebben a hatalmi diskurzustérben. Külön figyelmet kap a költői hang pozicionálása, valamint annak vizsgálata, hogy Fonte költészete milyen módon illeszkedik a panegirikus beszédmódhoz.
Fonte szerepeltetése így a Viridarium irodalmi mezőjét nemcsak a politikai reprezentáció, hanem a nemi szerepek és a szerzői láthatóság szempontjából is újraértelmezhetővé teszi. A költőnő jelenléte azt a kérdést is felveti, hogy milyen lehetőségei és korlátai voltak egy női szerzőnek a kora újkori európai, transznacionális irodalmi és reprezentációs hálózatokban.
