A tanulmányom célja annak feltárása, hogyan alakította ki a 18. századi brit gyermekirodalom a szülői tekintély és a gyermekek felett gyakorolt hatalom legitimitását. A kor moralizáló, didaktikus történetei természetesnek veszik a szülő–gyerek hierarchiát, ugyanakkor felmerül a kérdés: mi jellemezte a szülői tekintély forrását, avagy a büntetés-jutalom rendszeren kívül mi késztette a gyermeket arra, hogy elfogadja a felnőttek tekintélyét? Tanulmányom az episztemikus tekintély (epistemic authority, Grundmann, 2026) fogalmára és a 18. században uralkodó gyermekképre építve amellett érvel, hogy a századközepi és -végi gyermekirodalom aktívan építette a szülői, elsősorban az anyai tekintély pontos kereteit. A korábbi kritikai figyelem főként az anya szerepére irányul ezekben az interakciókban, ahogy azt Rebecca Davies (2014) és Jessica Lim (2020) elméleti munkája jelzi, jelen tanulmány azonban szeretné hangsúlyozni a gyermekirodalom kettős funkcióját. Egyrészt a gyermekirodalom olyan keretet teremtett, amelyben az anya magabiztosan irányíthatta a gyermeket, másrészt pedig a formai keretek és a tartalom, azaz a kívánt szülő-gyermek interakciók gyakoroltatása arra ösztönözte a gyermek olvasót, hogy a szülőt legitim tekintélyként fogadja el. A fenti célok megvalósítása érdekében a kiválasztott 18. századi gyermekirodalmi művek szövegelemzését történeti megközelítéssel kombinálom. Úgy vélem, a 18. századi szülői tekintély természetét elengedhetetlen a gyermekek szemszögéből is vizsgálni, hiszen a korabeli gyermekirodalom egyik fő célja a gyermek lelki fejlődésének támogatása volt. Ennek ellenére a szülői tekintély kérdéseit általában a felnőttek szemszögéből, vagy éppen az anyai és a patriarchális tekintély szembenállásának keretében elemezték, így a gyermekközpontú vizsgálat tovább árnyalhatja a problémakört.
Kertész Dzsenifer Artemisz vagyok, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Alap- és mesterszakos tanulmányaim alatt a nonszensz irodalom fordításával és Lewis Carroll: Alice in Wonderland című művével foglalkoztam, különös tekintettel a hatalom, tekintély és ágencia megjelenésére. Doktori kutatásom elsődleges témája a viktoriánus gyermekirodalom korabeli tudománnyal való kapcsolata, amelyen belül különösen érdekelnek a nő- és lányábrázolások, a gyermeki szemszög, illetve a tudomány és irodalom találkozásának társadalmi nemi aspektusai.
Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)
Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Agárdi Máté János (DE)
A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban
Bakondy Beáta (ELTE)
„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon
Berkes Boldizsár (PPKE)
Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár
Dobos Dorina (SZTE)
Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában
Helmrich Márton (ELTE)
„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz
Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához
Horváth Míra (PTE)
„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben
Illés Kornél (ELTE)
Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán
Kakas-Mohai Virág (SZTE)
Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között
Márton Andrea (ELTE)
Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon
Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)
Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján
Németh Gergő (DE)
A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban
Ottrok Evelin (ELTE)
Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében
Pete Viola (ELTE)
A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben
Petrovity Ádám (SZTE)
Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata
Szász Keve (SZTE)
Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében
Szendrei Boglárka (DE)
Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója
Szkotniczky Laura (ELTE)
Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben
Telepóczki Lili (DE)
Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye
Tóth Miklós (DE)
Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében
Varga Virág (ELTE)
Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján
Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)
Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja