A 18. század végén a magyar színjátszás állandósulásának vágyával majdnem egyidőben számos drámafordítás jelent meg mind Magyarországon, mind Erdélyben. A különböző fordítói csoportosulások legnagyobb részét azok tették ki, akik Kazinczy Ferenc nyelvművelő programjának a keretében írták és/vagy fordították darabjaikat. Annak ellenére, hogy Erdélyben Kazinczy szerepét inkább Aranka György, a Magyar Nyelvmívelő Társaság titkára „vette át”, megfigyelhető, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy akár Gyulafehérváron is szép számban jelentkeztek olyan fordítók, akik munkáikkal a színház és a magyar nyelv kérdése jegyében gazdagították a magyar dráma(fordítás-)irodalmat.
Jelen kutatásomban egy, az 1790-es években alkotó gyulafehérvári tanácsos, Seelmann Károly drámafordításával foglalkozom. Munkásságának mintegy öt éve alatt Seelmann nyolc korabeli és 17. századi játékot fordított le. Ezek közül az egyik legismertebb darabja az 1682-es John Banks: The Unhappy Favourite or the Earl of Essex című dráma fordítása, amelyet Seelmann német közvetítéssel ültetett át magyarra, feltehetőleg 1791–1792-ben.
Kutatásomban azt vizsgálom, hogy Seelmann milyen változtatásokkal élt a fordításában, ezáltal hogyan módosította az I. Erzsébet elleni 1601-es pártütés történelmi ábrázolását. Kutatásomban arra teszek kísérletet, hogy összehasonlítva a fordítást az eredeti angol művel, illetve a Seelmann-nak alapul szolgáló két német nyelvű drámával, választ kapjak arra, hogyan változott meg a hatalmi beszéd és meggyőzés technikája a különböző korokban és nyelvekben. Emellett azt vizsgálom, hogy mindezt hogyan bővíti ki Seelmann Károlynak az a szándéka, amelynek értelmében új női karaktereket is beleír fordításába.
