Forró-Bathó Eszter-Anna vagyok, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem mesterszakos hallgatója. A színház, színjátszás és drámairodalom iránti érdeklődésem még középiskolás éveimből hozott „örökségem” volt, amelyet igyekeztem egyetemi éveim során minél inkább elmélyíteni. Főbb érdeklődésemet nem csak a professzionalizálódó intézménytörténet keretei közé tudnám besorolni, sőt, épp ellenkezőleg: kutatásaim során mindig arra törekedtem, hogy azoknak az évtizedeknek a színház- és drámatörténetét tudjam felfedni, amikor még nem voltak állandósult társulatok, drámaírók, illetve színészek. Éppen ezért alapképzéses szakdolgozatomban már tudatosan fordultam a 18–19. század drámafordítói és -írói felé, amikor a megjelent darabok legnagyobb részét nem szórakoztatás céljából írták, sokkal inkább a magyar irodalmi drámanyelv kialakítása, a nyelvművelés és -újítás volt a cél. Ezáltal olyan elfeledett szerzőket és fordítókat ismertem meg, akik nélkül a magyar színjátszás nem alakulhatott volna ki a 19. század közepére. Kutatásaimban a 18. század második felének drámafordítóival, fordítási elképzeléseivel és koncepcióival foglalkozom, különös tekintettel arra, hogy az 1780–1790-es években az egyes fordítók hogyan írták át és írták felül az előző évtizedek – vagy akár évszázadok – angol és német nyelvű sikerdrámáit.

Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)

2026

A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában

A 18. század végén a magyar színjátszás állandósulásának vágyával majdnem egyidőben számos drámafordítás jelent meg mind Magyarországon, mind Erdélyben. A különböző fordítói csoportosulások legnagyobb részét azok tették ki, akik Kazinczy Ferenc nyelvművelő programjának a keretében írták és/vagy fordították darabjaikat. Annak ellenére, hogy Erdélyben Kazinczy szerepét inkább Aranka György, a Magyar Nyelvmívelő Társaság titkára „vette át”, megfigyelhető, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy akár Gyulafehérváron is szép számban jelentkeztek olyan fordítók, akik munkáikkal a színház és a magyar nyelv kérdése jegyében gazdagították a magyar dráma(fordítás-)irodalmat. 

Jelen kutatásomban egy, az 1790-es években alkotó gyulafehérvári tanácsos, Seelmann Károly drámafordításával foglalkozom. Munkásságának mintegy öt éve alatt Seelmann nyolc korabeli és 17. századi játékot fordított le. Ezek közül az egyik legismertebb darabja az 1682-es John Banks: The Unhappy Favourite or the Earl of Essex című dráma fordítása, amelyet Seelmann német közvetítéssel ültetett át magyarra, feltehetőleg 1791–1792-ben. 

Kutatásomban azt vizsgálom, hogy Seelmann milyen változtatásokkal élt a fordításában, ezáltal hogyan módosította az I. Erzsébet elleni 1601-es pártütés történelmi ábrázolását. Kutatásomban arra teszek kísérletet, hogy összehasonlítva a fordítást az eredeti angol művel, illetve a Seelmann-nak alapul szolgáló két német nyelvű drámával, választ kapjak arra, hogyan változott meg a hatalmi beszéd és meggyőzés technikája a különböző korokban és nyelvekben. Emellett azt vizsgálom, hogy mindezt hogyan bővíti ki Seelmann Károlynak az a szándéka, amelynek értelmében új női karaktereket is beleír fordításába.

Absztraktok

Ismerd meg további előadóinkat!

Agárdi Máté János (DE)

A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban

Bakondy Beáta (ELTE)

„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon

Berkes Boldizsár (PPKE)

Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár

Dobos Dorina (SZTE)

Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya

Hajdu Ildikó (ELTE)

A Rózsakoszorú Gyöngyösi István életművében

Helmrich Márton (ELTE)

„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz

Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)

„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához

Horváth Míra (PTE)

„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben

Illés Kornél (ELTE)

Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán

Kakas-Mohai Virág (SZTE)

Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között

Kálmán Barbara (SZTE)

Antik test barokk ágyban – Hermaphroditosz mítoszának újraértelmezése

Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)

Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban

Mach Igor (ELTE)

Amade László szerelmes versei a közköltészeti hagyomány tükrében

Márton Andrea (ELTE)

Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon

Molnár Cintia (ELTE)

Az erőszaktevő Balassi Bálint kanonikus mennybemenetele

Nagy Emese (ELTE)

Tér, tekintély és hatalom a tizenhetedik századi angol uradalomköltészetben

Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)

Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján

Németh Gergő (DE)

A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban

Ottrok Evelin (ELTE)

Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében

Pete Viola (ELTE)

A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben

Petrovity Ádám (SZTE)

Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében

Sediánszky Nóra (PTE)

Két világ határán - Sara Copio Sullam, a velencei gettó filozófusa

Szalai Fatima Eszter (PPKE)

A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata

Szász Keve (SZTE)

Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében

Szendrei Boglárka (DE)

Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója

Szkotniczky Laura (ELTE)

Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben

Telepóczki Lili (DE)

Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye

Tóth Miklós (DE)

Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében

Varga Virág (ELTE)

Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján

Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)

Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja