Elias Corvinus (1537–1602) német humanista írta az első latin nyelvű eposzt Hunyadi Jánosról: Ioannes Hunniadae res bellicae contra Turcas. Az unikális művet az elmúlt évek alatt végzett kutatómunkámmal sikerült kiemelnem a feledés homályából. Corvinusnak azonban van két verseskötetnyi egyéb műve is. Az első kötet, a Carminum libellus (1556, Augsburg) a költő ifjúkori zsengéit tartalmazza, a második kötet, a Poematum libri duo (1568, Lipcse) pedig bécsi és itáliai egyetemi évei alatt készült költeményeit foglalja magában. A két verseskötet szinte teljesen ismeretlen a tudományos kutatás számára.
Előadásomban a Poematum libri duo egyik elégiáját, a Querela terrae de hominum ingrato generét vizsgálom. A 185 soros, disztichonban íródott műben a Föld szólal meg, felsorolva az emberiség bűneit. A felsorolást a bűnbeeséssel kezdi, és olyan, ma is rendkívül aktuális klasszikus képekkel folytatja, mint a termőföld és az ásványkincsek kizsigerelése, majd a fényűzéssel és a háborús uszítással, sőt, a kannibalizmussal zárja.
Első olvasásra úgy tűnhet, hogy a vers rendkívül alapos antik beágyazottsággal bír. Corvinus jellemzően Ovidius Metamorphoseséből és Ars amatoriájából kölcsönöz elemeket motívum- és szövegszinten is. Emellett találunk a műben még lucretiusi, liviusi és az id. Pliniustól származó allúziókat is.
Az elégiát alaposabban megvizsgálva azonban kiderül, hogy Corvinus alapvető mintája nem az előbbi antik szerzők, hanem egy tizenkettedik századi francia skolasztikus műve volt. Alanus ab Insulis, avagy Lillei Alán (1128 k.–1202) középkori filozófus és teológus, akit nagy tudása miatt Doctor universalis et magnusnak szólítottak. A De planctu naturae egy ötven oldalas latin nyelvű mű, amely részben versben, részben prózában íródott. A műben a Természet elmélkedik az emberi nem romlásáról, felsorolja az emberi hibákat, és egyben axiómákkal, definíciókkal igyekszik a katolikus hit dogmáit bizonyítani. A De planctu szövegét a Querela terrae szövegével összevetve világossá válik, hogy számos eddig antik allúziónak tekintett szövegrészt Corvinus valójában Alanuson keresztül emelt át művébe. Ezenkívül a két mű által felvetett témák, illetve a művek szerkezete is egyértelmű hasonlóságot mutat.
