A Louvre-ban őrzött Alvó Hermaphroditosz mai megjelenése két korszak találkozásának eredménye: az antik szobor 1620-ban Gian Lorenzo Bernini által faragott márványmatracra került. A barokk fekhely azóta elválaszthatatlan részévé vált a mű befogadásának, noha eredetileg nem tartozott a kompozícióhoz. Jelenléte meghatározza, miként érzékeljük Hermaphroditosz testét és mitológiai történetét. Az előadás azt vizsgálja, milyen új értelmezési lehetőségeket teremt Bernini kiegészítése, és miként képes egyszerre elmélyíteni, valamint más irányba terelni az antik alak jelentését. A matrac mélyedései követik és kiemelik az alvó test formáit, ezáltal fokozzák annak érzékiségét, Bernini munkája ugyanakkor megerősíti az alvás motívumát, valamint továbbépíti a szobor késleltetett felismerésre épülő dramaturgiáját. A barokk kiegészítés ebben az értelemben felerősíti Hermaphroditosz határhelyzetét. A matrac azonban olyan értelmezési irányt is kijelöl, amely eltávolíthat a mítosz bizonyos rétegeitől. Az ovidiusi történetben meghatározó természeti közeg helyére egy palotabelső intim világa kerül. Továbbá erotikus látványként keretezi Hermaphroditosz testét, ezért a mitológiai kettősség, az átváltozás és az identitás kérdései helyett a néző figyelmét a test érzéki különlegességére irányíthatja. Az előadás amellett érvel, hogy Bernini kiegészítése egyszerre értelmezi és átírja az antik hagyományt: bizonyos jelentéseket láthatóbbá tesz, miközben másokat elfed, és ezzel tartósan befolyásolja, milyennek látjuk Hermaphroditosz alakját.
Kálmán Barbara vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékének hallgatója. Tanulmányaim során érdeklődésem egyre inkább a klasszika-archeológia felé fordult. Eddigi és jelenlegi kutatásaimban elsősorban a hellenisztikus művészettel foglalkozom, különös figyelmet fordítva arra, hogy az egyes műalkotások miként értelmezhetők saját antik kontextusukban, illetve hogyan változott meg befogadásuk és értelmezésük a későbbi korokban. Munkáimban a régészeti és művészeti emlékeket az antik irodalmi forrásokkal együtt vizsgálom, mivel különösen érdekel a képi és szöveges hagyomány egymáshoz való viszonya.
Kálmán Barbara (SZTE)
Antik test barokk ágyban – Hermaphroditosz mítoszának újraértelmezése
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!
Agárdi Máté János (DE)
A legkeresztényebb pogány város - Róma reprezentációja a Narracio de mirabilibus urbis Romaeban
Bakondy Beáta (ELTE)
„Romlott, pusztúlt Tzigány nemzet” – Cigányságkép a 18. század végi Magyarországon
Berkes Boldizsár (PPKE)
Ritmus és prozimetrum Pázmány Péter Kempis-fordításában Berkes Boldizsár
Dobos Dorina (SZTE)
Női tekintély a berlini szalonokban - Henriette Herz és Rahel Levin-Varnhagen esettanulmánya
Forró-Bathó Eszter-Anna (BBTE)
A női hatalmi beszéd és meggyőzés technikái Seelmann Károly A’ maga mátkájáért ártatlanul halált szenvedett Groff Essex című drámafordításában
Helmrich Márton (ELTE)
„Ex genuinis litterarum monumentis” – Közelítés Benczúr József kéziratos munkáihoz
Hibszky Dávid (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
„Mert írva vagyon: Megverem a pásztort…” - A virágvasárnapi papverés szertartása mint adalék a középkori egyházi tekintély hermeneutikájához
Horváth Míra (PTE)
„Férfi szűvel így kezdé el mondását…”: Az átöltözés szerepe a históriás énekekben
Illés Kornél (ELTE)
Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt - Antik viselkedésminta mint politikai lobbieszköz az 1450-es Szentév kapcsán
Kakas-Mohai Virág (SZTE)
Erőszakos női elkövetők és bűncselekményeik Debrecenben 1726–1731 között
Kertész Dzsenifer Artemisz (ELTE)
Tégy, ahogy mondom – A szülői tekintély legitimációja a 18. századi brit gyermekirodalomban
Márton Andrea (ELTE)
Örökölt arcmások – Dinasztikus kontinuitás és hatalomgyakorlás a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető portrékon
Nagy Eszter Hedvig (Utrecht University)
Dido, a virago - A női hatalomgyakorlás szerepe a késő középkori irodalomban Christine de Pizan Le livre de la cité des dames című műve alapján
Németh Gergő (DE)
A magyar kalandozások korának burgundiai és itáliai királya - II. Rudolf uralkodói ábrázolása a 10. századi narratív forrásokban
Ottrok Evelin (ELTE)
Ki szólal meg a „nagymama” hangján? Szerzői pozíció és narratív autoritás Szergej Drukovcov Nagymama meséi (1778) című kötetében
Pete Viola (ELTE)
A horvát oroszlán harca a vadkannal – a hatalom metaforarendszere és hősi identitás egy Zrínyi Miklós halálára írt neolatin költeményben
Petrovity Ádám (SZTE)
Ut per litteras loquitur – Tranquillus Andronicus humanista portréja a Nádasdy-levelezés tükrében
Szalai Fatima Eszter (PPKE)
A passzív és a cselekvő nő – Két magyar reneszánsz széphistória nőalakjának vizsgálata
Szász Keve (SZTE)
Panaszkodó Anyatermészet – Antik és skolasztikus irodalmi hagyomány Elias Corvinus Querela terrae de hominum ingrato genere című művében
Szendrei Boglárka (DE)
Georg Peucker Ecclesia, praeprimis in Hungaria… című vergiliusi centója
Szkotniczky Laura (ELTE)
Önéletírás és reprezentáció – A kép-szöveg egységek a Wathay-kódexben
Telepóczki Lili (DE)
Női hang és hatalmi reprezentáció - Moderata Fonte Báthory Istvánhoz írt költeménye
Tóth Miklós (DE)
Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert alakja Sebastian Münster Cosmographia című művében
Varga Virág (ELTE)
Az oligarchák hatalmának árnyékában - Nyugat-dunántúli előkelő nemzetségek érvényesülési módjai a 13–14. század fordulóján
Vizy-Bakos Rózsa (ELTE)
Női tekintély az orosz felvilágosodásban – Jekatyerina Romanovna Daskova hercegnő akadémiai szerepének reprezentációja