A 16. századi Angol Királyságban széles körben alkalmazott vizuális propagandaeszközöknek, például nyomatoknak, metszeteknek és festményeknek fontos szerepük volt az uralkodói reprezentáció kialakításában. E tárgyaknak nemcsak aktuálpolitikai jelentőségük volt, hanem a dinasztikus kontinuitás és a nemzetközi jelenlét eszközeiként is értelmezhetők. A festmények udvarban betöltött szerepének vizsgálata ezért a hatalomgyakorlás és a hagyományteremtés szempontjából is releváns kutatási terület.
Ebbe a kutatási irányba illeszkednek az előadás középpontjában álló, a korai Tudor uralkodók festménygyűjteményében fellelhető helyi és nemzetközi uralkodói portrék. Az 1547-es teljes udvari leltárban szereplő arcképek jól mutatják a Tudor uralkodók által képviselt diplomáciai irányokat, illetve az újonnan létrejött dinasztia azon törekvését, hogy saját uralkodását ne a múlttól való eltávolodásként, hanem a dicsőséges múlt kontinuitásaként jelenítse meg, mégis megteremtve a dinasztia saját hagyományait. Az előadás középpontjában annak vizsgálata áll, hogy ezek az alkotások – legyenek örökölt, tudatosan megrendelt vagy diplomáciai célból ajándékozott darabok – milyen szerepet töltöttek be a Tudor-udvarban, és miként kapcsolódtak a hatalomgyakorlás és az uralkodói autoritás gyakorlataihoz.
Az elemzésben nem elsősorban a portrék ikonográfiai és propagandatörténeti jelentésének vizsgálatán van a hangsúly, hanem azon, hogy e tárgyak miként működtek aktív közvetítőként az udvari, diplomáciai és dinasztikus kapcsolatokban, valamint milyen módon kerültek a királyi gyűjteménybe. A portrék egyes darabjainak eredete és gyűjteményi története ugyanakkor arra is rávilágíthat, hogy egy tárgy megőrzése, továbbadása vagy tudatos megszerzése miként kapcsolódhatott a dinasztikus kontinuitás és az uralkodói autoritás kialakításához vagy megőrzéséhez. Ehhez az udvari számadáskönyvek, kiadási jegyzőkönyvek és állami iratok vizsgálata egészíti ki a kutatást.
