A nyugati zene több, mint ezeréves történetét számos olyan stílusváltozás tagolja, amely viszonylag rövid idő alatt formálta, befolyásolta vagy újította meg az Európa-szerte alkalmazott repertoárt. Az „idegentől” és a „mástól” mint absztrakciótól való tartózkodás rendszerint „régi” és az „új” gyakorlat közötti különbségtételben nyilvánult meg. Mi sem tehetné izgalmasabbá ugyanakkor a középkori nyugati egyház hagyományainak rekonstruálását, mint a tény, hogy a zenei írásbeliség első évszázadainak forrásaiból kevéssé következik egy, az azok tartalmát érintő, lineáris idősíkon meghatározható rend. Előadásomban egy olyan repertoár recepciótörténetével foglalkozom, amelynek eredete máig vitatott, és amelyet Bruno Stäblein 1950-ben órómai elnevezéssel illetett, szembeállítva azt az „új” római, gregorián változattal. Előbbi viszonya az utóbbival azonban korántsem tisztázott: jóllehet, a 11–13. század között keletkezett kéziratok 1890 körül történt felfedezése óta közzétett publikációk sora kínál szilárd narratívát, kutatásmódszertani szempontból mégis több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Az órómai kódexek összevetése a 9. századtól standarddá váló gregoriánnal különösen nehéz feladat elé állította az elemzőket annak fényében, hogy e két repertoár közel azonos liturgián osztozik, zenei anyaguk azonban eltérő kulturális közegek termékeként is felfogható. A kéziratok eredetével kapcsolatos diskurzus mozaikdarabkáinak összeillesztése mellett a forrásokban megmutatkozó „idegen” és a „más” értelmezhetőségi lehetőségeit állapítom meg.
Varga László Dávid, a LFZE Zenetudományi tanszékének (BA) harmadéves, muzikológia szakos hallgatója vagyok. Kutatásaim középpontjában jelenleg a 11–13. század során keletkezett „órómai” kódexanyag recepciójának és értelmezésének kutatásmódszertani vonatkozásai állnak, célom a repertoár természetének minél pontosabb megragadása, összefüggésben a lejegyzett dallamok gregorián megfelelőivel. Érdeklődésem kiterjed a huszadik századi modernista operák esztétikai és elméleti szempontok szerint történő vizsgálatára is, valamint zene és nyelv kapcsolatára.

Varga László Dávid (LFZE)
„Barokkos” túlzásokkal elcsúfított gregorián? Ismeretlen kódexcsoport a nyugati egyház középkori zenei tradíciójának olvasztótégelyében
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

B. Székely Dorottya Piroska (ELTE)
A római tanulmányok hatásának vizsgálata egy 17. századi magyar főpap könyvtárán

Domokos Zsófia (BBTE)
Ahány Porta, annyi szokás: A másság érzékel(tet)ésének helyei Borsos Tamás erdélyi követ 17. századi feljegyzéseiben

Farkas Mónika (SZTE)
“Se l'Ungheria, come l'Italia, fosse dominata da un solo pensiero [...]”. Magyar politikai ügyek a L'Opinione című folyóiratban

Hajdu ldikó (ELTE)
A krisztológiai allegorézis problematikája a 16. század második felének magyar nyelvű protestáns zsoltárirodalmában

Hegedűs Anna Rita (ELTE)
Idegen környezetben: A dialógus lehetőségei Francesco Suriano szerint

Kanász Viktor (PTE) – Kriston Dorottya (PPKE)
Egy poligráfus követ I. Rudolf udvarában. Pietro Duodo műve a Habsburg Birodalomról és a Magyar Királyságról

Kovács Annamária (ELTE)
„Non sicut ceteri homines”: A gyermek Jézus reprezentációi a középkori Magyarországon

Németh Kira Gabriella (LFZE)
A weimari hercegnő, aki zenét is szerzett, avagy a női komponisták megítélésének kérdései a 18. század második felében

Pintér Tamás (PTE)
Nemzetiségi ellentétek és kooperáció az utolsó török háború (1788–1791) kényszerében. Farádi Vörös Ignác és Rabach kapitány barátságának története

Rácz K. Bence (ELTE)
Idegenek a szentkultusz szolgálatában: Szegények, zarándokok, pogányok Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Margit 13. századi hagiográfiájában

Szmutku Melinda (BBTE)
Két „idegen” a 17. századi Magyarországon: Az „új tanítók” és a „pogány török” reprezentációi Kopcsányi Márton műveiben

Vrabély Márk (ELTE)
Két középkor végi magyar ferences külföldön: Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát művei egy hagenaui nyomdában