A XV–XVI. század fordulóján élt velencei származású, obszerváns ferences szerzetes, Francesco Suriano már világi életében is több alkalommal megfordult a Szentföldön kereskedő rokonai hajóján. A ferences rendbe lépését követően bejrúti missziós szolgálata, majd Sion-hegyi gvardiáni megbízatásai során pedig behatóbban is tanulmányozhatta a régió mindenkor bonyolult történelmét, társadalmi, politikai és vallási viszonyait. Tapasztalatait Il Trattato di Terra Santa e dell’Oriente című művében foglalta össze bepillantást engedve kalandos életébe, utazásaiba, a ferencesek szentföldi missziós tevékenységébe, a szent helyek őrzéséből eredő kiváltságos pozíciójába, ugyanakkor gyakran viszontagságos, az éppen aktuális nyugati és keleti pártfogóktól függő hétköznapjaiba, bonyolult kapcsolataiba keleti keresztényekkel és muszlimokkal.
A doktori tanulmányaim során megismert források, szövegközlések és a feldolgozott másodlagos irodalom alapján a kutatásom fókuszában Suriano értekezése három változatának (két kézirat: 1485-ből és 1514-ből és egy régi nyomtatvány 1524-ből) a szisztematikus, tartalmi szempontú összehasonlítása áll, mivel az eddigi szövegkiadások szerkesztői, illetve a Suriano-kutatók csak részleges összehasonlítást végeztek.
Suriano értekezése bővelkedik a Közel-Kelet népeit, kulturális különbségeit bemutató fejezetekben, ugyanakkor nem ragad le a felszínes utazó megfigyeléseinél, általánosításainál, ami arab és görög nyelvtudásának is köszönhető. Hogyan lett kiváló diplomata a kereskedőcsalád sarjából? Hogyan reagált Suriano az őt körülvevő idegen világra? Vérbeli misszionáriusként miként lépte át a rácsodálkozás és a fenyegetettség érzésének korlátait, jó érzékkel azonosítva azokat a pontokat, ahol az ismeretlent megszólíthatja és ismerőssé szelídítheti? Előadásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ az értekezés néhány fejezetét elemezve.