Róma és a Collegium Germanicum et Hungaricum szerepe a kora újkori magyar papképzésben és így a magyar katolikus egyház belső reformjában vitathatatlan. A 16. század második felétől kezdődően egyre több hallgatót küldtek ide az egyház vezetői, jellemzően az esztergomi érsekek azzal a céllal, hogy a jezsuita oktatásban részesülő ifjak hazatértük után felkészülten lépjenek fel a protestánsokkal szemben. Az 1627-ben ide érkező tizenegy alumnus egyike, Pázmány Péter pártfogoltja volt az a Szelepcsényi György is, aki később Lippay György utódjaként lépett az esztergomi érsekség élére 1666-ban. A római hatások, illetve a főpapi műveltség Szelepcsényi estében két egészen különböző forráscsoporton keresztül vizsgálható. Az egyik a rézmetszői tevékenység, melynek gyökerei minden bizonnyal Rómában kell keresendőek, a másik pedig az általa létrehozott több, mint 500 kötetes könyvtár, melyen érzékelhető az itáliai hatás. Előadásomban a könyvtári állomány általános bemutatását követően az olasz munkákra koncentrálok, különös tekintettel a korai kötetekre. A római tanulmányok ismeretanyagának és az idegen környezetben összegyűjtött, majd később hazahozott munkáknak az összekapcsolásával Szelepcsényi György példáján keresztül kívánom bemutatni a Collegium Germanicum et Hungaricum hatását a 17. századi magyar főpapság műveltségére. Ennek vizsgálatában a segítségünkre vannak azok a bejegyzések is, melyekkel az ifjú egyházi ellátta néhány tulajdonában lévő könyvét. Előadásom középpontjában egy prédikációs irodalom, Felice Milensio Proemiale predicabile, et arte di proemiare című művének – Szelepcsényi possessorbejegyzésével ellátott – 1625. évi példánya, illetve a benne található több oldalas kéziratos bejegyzés áll.