A Pécsi egyetemi beszédek néven ismertté vált domonkos prédikációgyűjtemény a középkori latin nyelvű prédikációirodalom kiemelkedő darabja. Bár valószínűleg jóval a pécsi egyetem alapítása előtt – a 13. század közepén – állították össze, joggal feltételezhető, hogy valóban Magyarországon és valóban főiskolai környezetben, valamelyik studium generalén keletkezett. Utóbbira utal az, hogy a prédikációgyűjtemény sermói feltűnően sok olyan filozófust idéznek auktoritásként, akik inkább a 12–13. századi filozófiában, mintsem a középkori prédikációirodalomban számítottak hivatkozási alapnak (Arisztotelész mellett többek között Avicebron, Avicenna; vagy Bernardus Silvestris). A skolasztikus filozófia és teológia szellemisége azonban nem csak az idézetekben, hanem néhány sermo gondolatmenetében is tetten érhető, és gyakran fordulnak elő skolasztikára jellemző kérdésfelvetések a gyűjteményben. Előadásomban ezek közül mutatok be néhányat, és arra keresem a választ, hogy hogyan jelenik meg a prédikációkban a korabeli egyetemi teológia és filozófia, mely skolasztikus kérdésfelvetéseket érintik a prédikációk, és ezeket hogyan alakítják át, hogy kompatibilisek legyenek a prédikáció műfajával.