Gyöngyösi István Tusor Péter friss felfedezései szerint a nagyszombati jezsuitáknál folytatta tanulmányait: Gyöngyösi neve 1644-ben a nagyszombati jezsuita gimnázium első osztályába beiratkozók között szerepel, 1650-ben a retorikai osztályt kezdi meg ugyanitt, 1651-ben pedig a nagyszombati egyetem első évfolyamába iratkozik be. Bizonyos tehát az, hogy Gyöngyösi Nagyszombatban tartózkodott (és tanult) akkor, amikor 1651-ben megjelent a retorikai osztály hallgatóinak alkalmi neolatin költeményeket tartalmazó, a nagyszombati egyetem újonnan felavatott filozófiai doktorait köszöntő nyomtatványa (RMNy 2389), amelynek aláírói között ott találjuk Esterházy Pál – későbbi nádor és Gyöngyösi pártfogója – nevét is. Az előadás a nyomtatvány szövegeit retorikai-poétikai szempontok mentén vizsgálja, elsősorban Cyprianus Soarius (Soarez) retorikai rendszerére (De arte rhetorica) támaszkodva, amelyet az egységesített jezsuita tanterv mint retorikatankönyvet ír elő, azt az előzetes feltevést fogalmazva meg, hogy a Soarez retorikájában megtalálható retorikai alakzatok és trópusok az alkalmi költeményekben is visszaköszönnek. Az előadásban vizsgált másik hipotézis az, hogy Gyöngyösi István 1695-ben megjelent (s a címoldalon 1681-re datált) ΠΑΛΙΝΟΔΙΑ Prosopopeia Hungariae című munkája – amelyet az újonnan nádorrá választott Esterházy Pálnak ajánl – retorikai-poétikai tekintetben analóg a jezsuita kiadvány szövegeivel. Gyöngyösi munkájának, valamint az alkalmi verseknek az elemzése és összehasonlítása során az előadás kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a szövegek mely antik szerzőkre és művekre referálnak, illetve miként kezelik építik be az antik motívumokat és toposzokat saját utalásrendszerükbe.