Karcagújszállás lakossága a 18. század első feléig teljes egészében református volt. Ez az 1769-es évtől változott meg, amikor Mária Terézia királynő nyomására és a Jászkun Kerület katolikus főkapitánya, Almásy Pál közbenjárására betelepültek a városba az első római katolikusok. A református egyházközség és az ugyanezen vallást követő városvezetés több alkalommal is összetűzésbe került az újonnan érkező más felekezet tagjaival, a katolikusok 1769-es betelepülése azonban nem jelenti azt, hogy korábban nem állt fenn ilyesfajta ellentét a Nagykunság és a felsőbb szintek (Jászkun Kerület, Helytartótanács) között. Karcag város protocollumai az 1730-as évektől kezdve maradtak fenn, ettől kezdve követhetjük nyomon a helyi és kerületi szintű összetűzéseket a két felekezet között. Kutatásunkat főként primer források feldolgozásával végeztük, melyből kiemelhetők a Jászkun kerületi és Karcag városi jegyzőkönyvek, a karcagi katolikus és református egyházközségi protocollumok, valamint az anyakönyvek és magánjellegű levelezések is. Előadásunk legfőbb célja bemutatni az 1739-es karcagi pestisjárványt és az amögött meghúzódó felekezeti ellentéteket, az első római katolikusok Karcagra településének körülményeit 1769-ben és az azt követő évtizedben, valamint a különféle városi és kerületi ügyeket, melyek a katolikus betelepülés első évtizedeiben történtek a két felekezet között. Az előadásunkban igyekszünk fényt deríteni továbbá a katolikus vallásra történő áttérések gyakoriságára, valamint református részről a hitelvek esetleges megszegéséből fakadó penitenciatartás mértékére is.
Éliás János vagyok, ötödéves angol-történelem osztatlan tanári mesterszakos hallgató a Debreceni Egyetemen (2018–). Kutatásaim főként a 18–19. századi protestáns egyház- és oktatástörténetre irányulnak, ezen belül is a Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye eklézsiáinak és iskoláinak története, tehát az egyházközségek kialakulása, a felekezetek szerinti demográfia és a településeken élő családok története; illetve prozopográfiája, tehát a térségben szolgáló lelkészek, iskolamesterek (rectorok), segédtanítók (praeceptor publicusok) és a régió diáksága, akik a magyarországi református kollégiumokba iratkoztak be. Kutatásaimat 2020-ban és 2021-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szegedi Kis István Kutatói Ösztöndíja segítette.

Éliás János (DE)
„Az Isteni tisztelettől pro hic et nunc semmi nemű tekéntetéért nem desciscálunk”: Református–katolikus szembenállások a 18. századi Karcagújszálláson
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

Derzsenyi Dávid (ELTE)
A 17. század válságai antikvárius szemmel: a világ elnéptelenedésének gondolata és a demográfiai gondolkodás kezdetei Isaac Vossius (1618– 1689) munkásságában

Farkas Flóra (ELTE)
Módszertani nehézségek XVI–XVII. századi többnyelvű nyelvkönyvekben: A Janua Linguarum és népes rokonsága

Farkas Mónika (SZTE)
«Mio primo scopo è far cosa utile al paese [...].» Massimo d'Azeglio és az első olasz egység hajnalának válsága a Questioni urgenti című pamfletben

Jármi Bence (DE)
A szabadság problémája a panteizmus-vitában: Adalékok Jacobi Spinoza-könyvének filozófiatörténeti jelentőségéhez

Kovács Annamária (ELTE)
Rossznyelvűség és rossz szájszag: a lélek és a test betegségeinek, valamint azok gyógyításának reprezentációja a Pécsi egyetemi beszédekben

Kovács Dániel László (PTE)
A protestáns nemesség emancipációja és az ebből eredő konfliktusok 1790 után

Petrovity Ádám (SZTE)
Történetírók levelezése: Tranquillus Andronicus és Verancsics Antal levélváltása

Rácz K. Bence (ELTE)
A boszorkányper mint konfliktuskezelés: Hétköznapi konfliktusok a kora újkori Zala vármegyében