1785-ben jelent meg Friedrich Heinrich Jacobi Spinoza-könyvként ismert műve (Über die Lehre des Spinoza in Briefen an den Herrn Moses Mendelssohn). A szöveg később alapjául szolgál a kor német társadalmában széleskörűvé váló panteizmus-vitának. A Spinoza tanításait tematizáló diskurzus három fő alakja között (Jacobi, Lessing és Mendelssohn), a kialakuló polémia fő okát a Spinoza filozófiájával való szembefordulás, illetőleg a vallás és a filozófia viszo-nyának újra definiálása motiválja. Előadásomban a Spinoza-könyv szövegét elemezve azt fogom bemutatni, hogy a Jacobi által választott filozófiai beszédmód, a történet levélformában való közlése, a Lessinggel folytatott párbeszéd; továbbá az ez alapján rekonstruálható konfliktus Jacobi és Mendelssohn között, mennyiben tekinthető tradicionális filozófiai dialógusnak. Előadásomban arra is keresem a választ, hogy Jacobi interpretációjában hogyan helyezhető el Spinoza az ateizmus modern kori történetében. Elemzésem alapját a Jacobi által is idézett spinozai „szabadság” fogalom képezi. Az előadás első felében az elemzett mű strukturális felépítését figyelembe véve, röviden bemutatom a fent említett három filozófus koncepciójának spinozai aspektusait. Különös tekintettel arra, hogy a vizsgált korszak Kanthoz kötődő recepciójában miként helyezhető el az éppen kialakuló panteizmus-vita. Az előadás második felében a szabadság filozófiai problémájának részletes taglalásán keresztül a Spinozától való vélt elfordulás fenntarthatóságát vizsgálom meg. A készülő tanulmányom kulcskérdése tehát arra vonatkozik majd, hogy mennyiben lehetséges elfordulni a spinozai koncepciótól, amennyiben fenn kívánjuk tartani a filozófia spekulatív jellegét, mely a német idealizmus későbbi évtizedeiben már a filozófiai gondolkodás meghatározó sajátossága.