A 17. századi Európa válságok egész sorát élte meg. Háborúk, járványok, éhínségek a korábbi évszázadokat is sújtották, de ezen csapások egyidejű megjelenése az 1600-as évek közepén globális válsággá álltak össze. Emellett olyan modern válságelemek is megjelentek, mint az infláció és a tőzsdei buborékok. Európa szinte minden országát lázadások, felkelések és háborúk sújtották, melyek közül a legnagyobb véráldozattal a harmincéves háború (1618-1648) járt. Ezzel közel egyidőben a távoli Kínában megdőlt a Ming-dinasztia, Indiában pedig a Mogul Birodalom sodródott állandó háborúkba és lázadásokba.
A globális és ökológiai szemléletű történettudomány képviselői a 17. századi válságok egyik legfőbb kiváltó okának a kis jégkorszak akkoriban világszerte felerősödő anomáliáit tekintik, amelyek nyomán csökkentek a terméshozamok, ami éhséglázadásokat, háborúkat és járványokat váltott ki, és mindez további demográfiai visszaesést, növekvő mortalitást vagy akár elnéptelenedést is eredményezett.
A 17. századi értelmiség egyik igen jellegzetes alakja, Isaac Vossius (1618-1689) maga is az okságot és a távoli analógiákat kereste korának népesedési problémái mögött. A holland könyvtáros-filológus számára azonban még nem állhattak rendelkezésre olyan kumulált adatok, idősorok, amelyek kimutatták volna a korszak népességcsökkenésének átmeneti és visszafordítható jellegét vagy területi korlátozottságát. Ehelyett Vossius a klasszikus és a közelmúltbeli szerzőkhöz fordulva felelevenítette és új kontextusba helyezte a világ (részleges) elnéptelenedésének gondolatát, egy az antik Rómától a korabeli Kínáig vezető eszmefuttatáson keresztül.
Előadásomban azokat az eseményeket, világnézeti, módszertani és ismeretelméleti kereteket, valamint szerzői, szerkesztői, filológiai gyakorlatokat mutatom be, amelyek a népesedés mögötti okságot a jó kormányzáshoz társítják. Vossius: De antiquae urbis Romae at aliarum quarumdam urbium magnitudine c. traktátusának okfejtése egyszerre épül a reneszánsz ideatanra, matematikai levezetésre és civilizáció-kritikára, és a korszak demográfiai válságának elemzésében egyúttal megmutatkozik a késő-humanizmus válsága is.