A középkorban az igehirdetést, a prédikálást elsődleges feladatként tekintő koldulórendek különös figyelmet fordítottak a prédikáló szerzetesek kiképzésére, és olyan hálózatot hoztak létre, amely nagy mobilitást biztosított a tagoknak. A prédikációkat tehát sokszor külföldi egyetemeken tanuló, majd visszatérő szerzetesek másolták/írták és juttatták el Európa különböző pontjaira. Minthogy a prédikációkat gyakran egyetemet járt klerikusok jegyezték le, nem ritkán egyetemi környezetben, a sermók tükrözhetik szerzőjük és a kor műveltségét. Elsősorban természetesen teológiai ismereteket közvetítenek, de – összhangban a középkori nézettel, miszerint a tudományok és a filozófia a teológia szolgálói – egyéb tudományterületek eredményei is felbukkannak a teológiai tételek alátámasztása és szemléltetése végett. Emellett a sermók nemcsak szerzőik műveltségéről árulkodnak. Legalább ilyen fontos szempont, ha egy szerzetes másolásra érdemesnek tart egy természetfilozófiai részletet, ugyanis ez egyrészt arra utal, hogy ő maga legalább valamelyest tisztában volt az adott részlet jelentőségével, másrészt a hallgatóságának is továbbadásra érdemesnek tartotta a részletet mintegy „tudományos ismeretterjesztő irodalomként” használva a prédikációt. A középkori sermók természetfilozófiai utalásainak elemzése tehát megmutatja, hogy milyen elméletek és szerzők voltak ismertek és elismertek egy adott közösségen belül. A Pécsi egyetemi beszédek néven ismert 13. századi prédikációgyűjtemény vizsgálata különösen érdekes ebből a szempontból, hiszen a gyűjtemény feltűnően sok utalást tartalmaz a középkori műveltséghez tartozó auktorokra, különösen a 12. századi reneszánsz óta ismert szerzőkre. Klasszikus szerzők és arab gondolkodók, csakúgy mint a chartres-i iskolafilozófusai bukkannak fel a gyűjtemény darabjaiban, méghozzá az egész gyűjteményen végigvonulóan. Előadásomban a Pécsi egyetemi beszédek természetfilozófiai utalásai közül az orvoslással kapcsolatos megjegyzésekre koncentrálok, és azt vizsgálom, az egyes sermók hogyan mutatják be a betegségeket és azok gyógyítását, illetve milyen szerzőket idéznek meg a gyógyászattal kapcsolatban. Kitérek arra is, hogy jellemzően milyen szövegkörnyezetben, milyen céllal jelennek meg orvosi utalások, illetve metaforák, és milyen kapcsolat fedezhető fel a lelki és testi bajok reprezentációi közt.
Kovács Annamária vagyok, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója. A 13–14. századi magyarországi prédikációirodalommal foglalkozom; disszertációm témája a prédikációkban megjelenő Mária-reprezentációk és a szentbeszédekben megjelenő teológiai tudásközvetítés. Jelenleg ÚNKP kutatás keretében a Pécsi egyetemi beszédekben megjelenő természetfilozófiai tudásközvetítéssel is foglalkozom.

Kovács Annamária (ELTE)
Rossznyelvűség és rossz szájszag: a lélek és a test betegségeinek, valamint azok gyógyításának reprezentációja a Pécsi egyetemi beszédekben
Absztraktok
Ismerd meg további előadóinkat!

Derzsenyi Dávid (ELTE)
A 17. század válságai antikvárius szemmel: a világ elnéptelenedésének gondolata és a demográfiai gondolkodás kezdetei Isaac Vossius (1618– 1689) munkásságában

Éliás János (DE)
„Az Isteni tisztelettől pro hic et nunc semmi nemű tekéntetéért nem desciscálunk”: Református–katolikus szembenállások a 18. századi Karcagújszálláson

Farkas Flóra (ELTE)
Módszertani nehézségek XVI–XVII. századi többnyelvű nyelvkönyvekben: A Janua Linguarum és népes rokonsága

Farkas Mónika (SZTE)
«Mio primo scopo è far cosa utile al paese [...].» Massimo d'Azeglio és az első olasz egység hajnalának válsága a Questioni urgenti című pamfletben

Jármi Bence (DE)
A szabadság problémája a panteizmus-vitában: Adalékok Jacobi Spinoza-könyvének filozófiatörténeti jelentőségéhez

Kovács Dániel László (PTE)
A protestáns nemesség emancipációja és az ebből eredő konfliktusok 1790 után

Petrovity Ádám (SZTE)
Történetírók levelezése: Tranquillus Andronicus és Verancsics Antal levélváltása

Rácz K. Bence (ELTE)
A boszorkányper mint konfliktuskezelés: Hétköznapi konfliktusok a kora újkori Zala vármegyében